Claire összeszorította az ajkait, és bólintott egyetértően az anyjával.

Daniel csak morgott, anélkül, hogy elfordította a tekintetét a képernyőjéről.

Eleanor a fiára pillantott, és hirtelen eszébe jutott az előző hét. Daniel munka után beugrott, kimerülten, ráncoltan és ősz arccal. Azt mondta neki, hogy szinte semmi pénze nincs. Miután megfizette a legutóbbi autótörlesztőt, alig volt elég benzinre.

Aztán megkérte tőle, hogy készítsen “valami rendes, házi készítésűt, mint régen,” az évfordulójukra. A bolti ételek és a szökésből való evés kezdte megviselni a gyomrát és a máját.

Így Eleanor próbálkozott.

Aznap reggel hatkor kelt, élesztős tésztát készített tojással és zöldhagymával töltött süteményekhez, padlizsános tekercseket készített dióval, fűszerezte a halat, és arany sajtkéreg alatt sütötte.

De abban a családban a segítsége már rég már nem tekintett szeretetnek. Kötelességként kezelték.

Amikor Danielnek és Claire-nek szükségük volt az autójuk előlegére, Martha volt a leghangosabb hang, aki ragaszkodott hozzá, hogy a szülőknek segíteniük kellene a gyerekeiket beilleszkedni. Ő maga egy fillért sem járult hozzá.

Eleanor azonban szinte minden megtakarítását kivette, és a pénzt fiának adta.

Amikor a párnak szüksége volt valakire, aki három hétre elviszi a kisfiukat a vidéki kunyhóba, miközben a többi nagyszülő nyaralni ment a tengerparton, Eleanor ismét közbelépett. Vigyázott a gyerekre, gondozta a kertágyásokat, minden nap főzött, és friss gyümölcsitalokat készített.

Szinte semmilyen hálát nem kapott.

A kunyhóban való tartózkodás után Martha panaszkodott, hogy a fiú túl sápadtnak tűnik. Eleanor eperkrémei – mondta – túl folyósak. Egyszer pedig bejelentette, hogy Eleanor lakása állandóan régi könyvek illatát árasztja.

Mégis, Eleanor ismét megpróbálta békésebb irányba terelni a beszélgetést.

“Hadd szolgáljak fel neked halat, Martha,” ajánlotta, miközben a széles spatuláért nyúlt. “Ez friss borzsa. Lassan főztem sárgarépával és hagymával, így nagyon puha lett.”

“Pollock?”

Martha mindkét kezét feldobta. Aztán hangosan nevetett, mintha Eleanor egy különösen ügyes viccet mondott volna el, és a lánya felé fordult.