2. RÉSZ

1. RÉSZ

“Ha még egyszer lerajzolod az anyádat, kidobom az összes ceruzádat,” mondta Beatriz, miközben összegyűrt egy papírlapot egy négyéves lány előtt.

Inés nem válaszolt. 15 hónapja egy szót sem szólt.

A konyhaajtón Teresa, a szobalány, görcs gyomrával látta ezt a jelenetet. A kislány mozdulatlanul maradt, egy doboz színes zsírkrétát ölelve. A gyűrött papíron egy mosolygó nőt rajzolt zöld ruhában.

Lucía, az anyja halt meg egy váratlan műtét komplikációja után.

“Ennek a háznak örömre van szüksége, nem szomorú emlékekre,” tette hozzá Beatrice, miközben a rajzot a szemetesben hagyta.

Ezután elindult a kertbe, ahol remélte, hogy barátokat fogad.

Teresa óvatosan elővette a papírt. Kisimította a pulton, és egy magazin lapjai között tartotta.

Ez a ház a Pozuelo de Alarcón exkluzív urbanizációjában helyezkedett el, Madrid külterületén. Hat hálószobával, fűtött medencével és makulátlan kerttel rendelkezett. Tulajdonosa, Adrián Ferrer jelentős közlekedési és logisztikai vállalatot vezetett.

Szinte bármit megvehetett, kivéve azt, amit a legjobban akart: hogy újra hallja a lánya hangját.

15 hónapon át konzultált gyermekpszichológusokkal, gyászszakértőkkel és logopéduzsákkal. Megváltoztatta a családi rutinokat, és átalakította Inés iskoláját. A szakemberek elmagyarázták, hogy a lánynak biztonságra, türelemre és időre van szüksége.

De Adrian, aki hozzászokott ahhoz, hogy gyors döntésekkel oldja meg a problémákat, nem tudta, hogyan kísérje a vége nélküli fájdalmat.

Felesége, Lucía, vidám nő volt, korai gyermekkorai nevelési tanár és szenvedélyesen festett. Minden vasárnap forró csokit készített és állatokat rajzolt Inésszel a konyhaasztalon.

Miután elveszítette az erejét, Adrián még többet kezdett dolgozni.

Meggyőződött arról, hogy a pénzügyi stabilitás fenntartása egy módja annak, hogy megvédje lányát.

Beatriz néhány hónappal később jelent meg. Kommunikációs tanácsadó volt, elegáns, intelligens és rendkívül meggyőző. Eleinte látszólagos érzékenységgel hallgattam Adrian aggodalmaira. Hamarosan kapcsolatba léptek, eljegyezték egymást, és végül a házban telepedett le.

A látogatók előtt szeretetteljesen simogatta Inés haját. Amikor kettesben voltak, a rajzait szokásnak tartotta, amelynek el kellene tűnnie.