Másnap Beatriz azt mondta Adriánnak, hogy az alkalmazott elhanyagolja a kötelezettségeit. Kimerülve az üzleti tárgyalásoktól, beleegyezett, hogy tanulmányozza a helyettesét anélkül, hogy túl sokat kérne.
Beatrice közölte Teresával, hogy pénteken el kell mennie.
Inés hallotta ezt a beszélgetést a folyosón.
Aznap éjjel alig aludt.
Hajnali 2:07-kor elhagyta a szobáját, és elindult abba a kis szobába, ahol Teresa pihent.
A nő kinyitotta az ajtót, és látta, hogy Inés egy jegyzetfüzetet ölel.
Kérdések nélkül elkísérte őt a konyhába. Meggyújtott egy lámpát, két lapot terített az asztalra, és elkezdett rajzolni.
A lány 38 percig maradt mellette.
Aztán a vállára hajtotta a fejét.
“Nem akarom, hogy elmenj,” suttogta.
“Most itt vagyok, drágám.
Másnap reggel Adrian megnézett egy mozgásértesítést a biztonsági kamerákról. Mielőtt csatlakozott volna a forgalomhoz, parkolt és lejátszotta az éjszakai felvételt.
Látta, ahogy a lánya beszél. Látta, hogy Teresa elkíséri, amíg el nem aludt. És sírt, amikor megértette, hogy hónapok óta keres megoldásokat, miközben alig osztott időt Inésszel.
Ezután más felvételeket is áttekintett.
Az egyik képen Beatriz feltűnt, felszedte a lány rajzait, és a szemétbe dobta őket.
De ami Adriánt hideg érzéssel keltette, az az volt, hogy meghallotta, hogyan igazolta ezt a kegyetlenséget Inés előtt:
“Az apád kért, hogy távolítsam el anyád rajzait. Neki is el kell felednie.
Ez hazugság volt.
És Adrián megértette, hogy a lánya hónapok óta hitte, hogy az apja ki akarja törölni Lucíát az életükből.
3. RÉSZ
Adrián ezt a felvételt négyszer játszotta le.
Minden alkalommal mélyebb szégyent éreztem.
Beatriz a nevét használta, hogy meggyőzze Inést, Lucía emlékei zavarják. És ő is tudta nélkül hozzájárult ahhoz, hogy ez a hazugság igaznak tűnjön.
Hónapokig kerülte a régi hálószobába való belépést, fényképeket tartott, és ritkán ejtette ki felesége nevét. Úgy hitte, ez megvédi lányát a szomorúságtól.
Most már megértette, hogy Inés értelmezhette volna a hallgatását, hogy el akarja felejteni őt.
