Hazaértem egy tizennégyórás munkanap után, és megtaláltam az anyósomat a vacsoratálját csavargatva. Úgy találom, hogy az étkezések csak a legújabb problémák.

– Anya… – suttogta Rachel, és a tekintete Markról Lindára cikázott. – Te azt mondtad, Elena tud róla. Azt mondtad, Mark engedélyezte, hogy elindítsuk a stúdiót!

– Fogd be a szád, Rachel! – sziszegte Linda, de a hangjából hiányzott a korábbi fensőbbség. Az a hatvanéves, pökhendi nő, aki tíz perccel ezelőtt még a szemétbe, pontosabban a kutyatálba borította a vacsorámat, miközben azt vágta a fejemhez, hogy nem a cselédem, most hirtelen összement a kötött kardigánjában. A karjait még mindig a mellkasán összefonva tartotta, de a válla meggörnyedt.

Mark lassan megfordult felém. A kezei a konyhapult márványperemébe kapaszkodtak.

– Elena… ülhetünk le? Kérlek. Beszéljük meg ezt normálisan. Fáradt vagy, egész nap dolgoztál, én is kimerültem…

– Nem vagyok fáradt, Mark – léptem közelebb a kanapé mögé, a laptopom billentyűzetére téve az ujjamat. – Tizennégy órán át fáradt voltam. Fáradt voltam reggel hétkor, amikor láttam, hogy a hűtőből megint eltűnt a kávétejszínem. Fáradt voltam délben, amikor a bírósági jelentés harmadik verzióját javítottam. De amikor hazaértem ebbe a lakásba – ebbe a száztíz négyzetméteres belvárosi ingatlanba, aminek az adásvételi szerződését még három évvel a házasságunk előtt írtam alá a saját megtakarításaimból –, és láttam, hogy anyád a kutyának adja az ételemet, a fáradtságom elpárolgott. Helyette valami sokkal hasznosabb dolog maradt.

Megnyomtam a lefelé nyilat a klaviatúrán.

A televízió képernyőjén a hitelkérelem helyét egy táblázat vette át. Nem egy amatőr Excel-táblázat, hanem a törvényszéki könyvvizsgálók által használt analitikai szoftver diagramja: zöld, piros és kék nyilak mutatták a pénzmozgások pontos útvonalát.

– Két hónapja vettem észre az első repedést – mondtam, a képernyőre mutatva. – Háromszáz dollár a közös számlánkról. A közös számláról, Mark, amire te havonta hétszáz dollárt utalsz a gimnáziumi tanári fizetésedből, én meg négyezret a partnerségi jutalékomból, hogy fedezzük a rezsit, a közös vacsorákat és az utazásokat. Azt írtad a megjegyzésbe: „Háztartási gépek szervizelése.” De a hűtő nem romlott el, a mosógép új volt. Aztán jött a négyszázhetvenöt. A nyolcszázötven. Aztán júliusban kétezer-négyszáz dollár.