Mateo felkapta a fejét. – Honorio tudott rólam?
– Honorio tudta, hogy maga az egyetlen ebben a megyében, aki nem fogad el pénzt Baltazartól, és aki nem hajol meg a fenyegetések előtt – felelte Jacinto. – Honorio szándékosan irányította Elenát erre a vidékre, még ha az autóban való elhagyás egy kétségbeesett, őrült lépés is volt a részéről, hogy megvédje őt Claudio elől.
3. RÉSZ: A LEVÉL ÉS A GYERMEK SzÜLETÉSE
A következő napokban a farmon megváltozott a levegő. A pletykák a faluban alábbhagytak, amikor Doña Remedios bement a piacra, és emelt fővel elmondta a kofáknak: Mateo nem egy bűnös nőt bújtat, hanem egy elárult árvát védeni próbál a León család kegyetlenségétől.
Egy esős csütörtöki délutánon a postás motorja állt meg a kapunál. Egy hivatalos, pecsétes levelet hozott San José de las Lajas városházájáról.
Mateo a konyhaasztalnál bontotta ki a borítékot. Elena és Doña Remedios mellette álltak.
– Mi áll benne, Mateo? – kérdezte Elena aggódva.
Mateo végighúzta az ujját a sorokon. A szemeiben hirtelen különös fény gyulladt ki.
– Ez a levél a megyei bíróság végzése – mondta Mateo. – Az apád, Honorio Salazar, a halála előtt három héttel egy szövetségi közjegyzőnél letétbe helyezte a birtok valódi tulajdonjogát. Ez a dokumentum igazolja, hogy a León család által felmutatott adósságrendezési papír hamisítvány. Honorio soha nem adta el a földeket, és soha nem ajánlott fel téged biztosítékként. A földek teljes egésze a te nevedre lett íratva, Elena.
Elena a szívéhez kapott. – Az apám… megvédett engem?
– Meg – felelte Mateo gyengéden. – De a dokumentum életbe lépéséhez be kell mutatnunk a születési anyakönyvi kivonatodat és a bírósági kérvényt a megyeszékhelyen. És Claudio ezt tudja. Ezért akar elvinni téged, mielőtt a papírok hivatalossá válnának.
Abban a pillanatban Elena arca eltorzult a fájdalomtól. A kézfejével megragadta az asztal szélét, és mély, fojtott kiáltás szakadt ki a torkából. A szoknyáján víz csorgott végig.
