Hét hónapos terhes volt, Elena apja családja által elhagyatott családi otthonából; Segítséget kért egy férfitól, aki hallotta, hogy imádkozik: “Uram, kérlek, adj nekem egy hites nőt”… egészen addig, amíg meg nem érkezik egy levél.

– Arra az éjszakára gondolok, amikor ideérkeztem – mondta a lány halk, dallamos hangon. – Amikor hallottalak imádkozni a Szent Szűz képe előtt. Azt kérted az Istentől, hogy adjon neked egy hitteljes nőt. Egy olyan embert, aki már átment a nehézségeken, és mégis tudja, hogyan bízzon meg.

Mateo elmosolyodott, és megszorította Elena kezét.

– És az Isten meghallgatta az imámat – felelte Mateo, a hangjában mély melegséggel. – Nem gazdagságot kértem, és nem szépséget, de Ő mindent megadott nekem, amit egy ember kívánhat ebben az életben. Adott egy családot.

A kis Mária elaludt az édesanyja karjaiban. Tizón, a fekete kutya elégedetten feküdt le a lábuk elé a napsütésben. Jacinto és Diego a pajtánál dolgoztak, és a hangos nevetésük bejárta az udvart.

A dombon álló kőház nem volt többé a magányos ember háza. A hit, a szeretet és az igazság győzedelmeskedett, és a La Noria feletti égbolt végre megtelt örök reménnyel.