“Menj ki a házamból!” kiáltotta a menyem, amikor visszatértem a beteg nővérem gondozásából. Hetvenkét éves voltam, abban az otthonban álltam, ahol a néhai férjemmel évtizedeken át dolgoztunk, de Jessica úgy parancsolt ki, mintha idegen lennék.

– Anya, ezt nem teheted! – lépett közelebb Matthew, és a hangjában most már valódi kétségbeesés bujkált. – Hová menjünk? Jessica felmondta a bérletét! A holmijaink fele dobozokban van! Nincs hová mennünk!

– A te problémád, Matthew – válaszoltam hidegen. – Harmincöt éves vagy. Amikor én ennyi idős voltam, két műszakban dolgoztam, takarítottam, ruhákat varrtam, hogy ételt tegyek az asztalodra. Te és a feleséged elég felnőttek voltatok ahhoz, hogy kiforgassátok a saját anyátokat a hálószobájából. Most legyetek elég felnőttek ahhoz, hogy találjatok egy fedelet a fejetek fölé.

Jessica dühösen felhorkant.

– Ez őrület! Matthew, csinálj valamit! Ő az anyád! Nem bánhat így velünk!

– Pontosan azért bánhatok így veletek, mert az anyja vagyok – fordultam Jessica felé. – És mert hagytam, hogy azt higgyétek, a korom miatt gyenge vagyok. De te elfelejtetted, Jessica, hogy ez a „gyenge öregasszony” építette fel ezt az otthont. A te dolgaidat akarom először meglátni a kocsiban. Az óra ketyeg. 16:15 van. 18:15-kor hívom a rendőrséget.

Látták a szememben, hogy nem tréfálok. Nem volt benne ingadozás, nem volt benne felindulás. Csak egy jéghideg, végleges döntés.

Jessica káromkodott egyet, felkapta a rózsaszín kabátját a fogasról – arról a fogasról, ahol George kabátja lógot évtizedekig –, és a földre dobta.

– Gyere, Matthew! Pakolj! Nem maradok ebben a rohadt házban egy percig sem! – kiabálta, és berohant a hálószobába, ahol hallani lehetett, ahogy elkezdi lerángatni a ruháit a vállfákról.

Matthew ott maradt velem a folyosón.

– Anya… kérlek – suttogta. – Beszéljük meg. Sajnos hibáztam. Tudom. De ő a feleségem…

– És én az anyád voltam, Matthew – néztem rá mély fájdalommal, de szilárdan. – De te elcseréltél engem egy kényelmes hazugságért. Eladtad apád emlékét egy hálószobáért. Pakolj.

4. Fejezet: A ház megtisztítása
A következő másfél óra a kaotikus kapkodás zajában telt. Hallottam, ahogy dobozokat húznak végig a parkettán, ahogy Jessica sikoltozva veszekszik Matthew-val a hálószobában, és ahogy a holmijaikat durván bedobálják a kocsi csomagtartójába.