Lilia soha nem mondta el senkinek, hogyan szerezte meg ezt a lakást. Nem szerénységből vagy büszkeségből volt — csak nem érezte szükségesnek. Egy háromszobás lakás egy új épület hetedik emeletén, csendes helyen, egy térre kilátással.

Lilia nagymamája, Zinaida Timofejevna hosszú és nehéz életet élt. Mindent megőrizett, mindent megőrizett, és halála előtt őszintén azt mondta unokájának: “Én adom neked a pénzt. Nem a családnak, nem az anyádnak, hanem neked. Vegyél magadnak tetőt, hogy ne tartozz senkinek. »

 

Akkoriban Lilia épp most ment férjhez Philippe-hez, és nagymamája szavai feleslegesnek tűntek, szinte idegennek tűntek az első hónapok eufóriájában. De meghallgatott. Mindent a nevére tett, mint a saját tulajdonát. A dokumentumokat a komód fiókjába tette, és majdnem elfelejtette őket.

Philippe tudta. Természetesen tudta — házastársként aláírta a beleegyezést, bár jogilag ez nem volt szükséges, mivel a lakást örökségből vásárolták. Lilia mindent maga mutatott meg neki, nyíltan, gondolkodás nélkül. Sosem jutott eszébe, hogy ez egyszer fontos lesz. Fiatalok voltak, szerelmesek, és a lakás csak egy lakás volt – közös otthonuk, nem egyikük tulajdona.

Csak később értette meg Lilia, hogy Philippe hagyja, hogy mindenki mást higgyel.

Először egy szomszédtól hallotta, aki egy beszélgetés során azt mondta: “Szerencséd van a férjeddel, ő vett neked egy szép lakást.” Lilia ki akarta javítani, de Philippe már olyan elégedett tekintettel bólintott oldalára, hogy inkább hallgatott.

Aztán megismételték barátok születésnapján, majd egy családi vacsoránál. Lassan egy igazi legenda terjedt el: Philippe dolgozott, választotta és fizetett. Lilia nem indult. Valószínűleg kellett volna.

Viktorovna Tamara Philippe anyja, az első napoktól halálos áldozatként lépett be a mindennapi életükbe — mint egy huzat, amely ellen sem zárt ablakok, sem vastag függönyök nem tudnak semmit tenni. Húsz percnyire lakott, és hívás nélkül, figyelmeztetés nélkül érkezett, egyszerűen azért, mert akarta.

Lilia többször is javasolta férjének, hogy legalább figyelmeztetést szeretne kapni. Philippe vállat vont: “Nos, anya az. Semmi baj. »