“Ebben az esetben ez is az ő lakása,” folytatta Tamara Viktorovna, “de a szokásos harapás nélkül, inkább tehetetlenségből. Mindenesetre házas vagy, szóval ez közjó…
“Nem,” mondta Lilia. A lakást örökséggel vásároltam, és az én nevemre jegyezték be. Ez nem közjó. Ha szeretnéd, egyeztethetsz ügyvéddel, de a válasz ugyanaz lesz.

Az anyós kinyitotta a száját, majd becsukta. Olyan arckifejezéssel nézett a menyére, amit Lilia még sosem látott: felsőbbrendűség nélkül, önbizalma nélkül, szinte tehetetlenül.

“Nem dobhatod ki a fiamat csak úgy ki,” mondta végül. Ez kevésbé volt követelmény, inkább kérdés.
“Igen, tudok,” válaszolta nyugodtan Lilia. És én is így is teszem. Nem azért, mert meg akarom alázni. Hanem azért, mert megcsalt, és nem akarok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. És nincs szándékom elhagyni a saját otthonomat.

Tamara Viktorovna néhány másodpercig mozdulatlan maradt. Aztán óvatosan, anélkül, hogy kidobta volna a dossziét, a folyosón lévő bútorokra tette az aktát, és fiához fordult:
“Pakold össze a táskádat.”

A hangja fáradtnak hangzott. A szokásos parancsoló hangnem nélkül. Egyszerűen kimerült. Philippe utoljára próbált közelebb lépni. Megbékélő arccal közelítette meg Liliát:
“Lilia, beszéljünk normálisan.” Tudom, mit tettem. De lehetnénk…
“Nem,” mondta Lilia. Nincs több mondanivalónk egymásnak. Pakold össze a táskáidat.
“Csak azt kérlek, hogy hallgass rám…”
— Philippe. Egyenesen a szemébe nézett. “Évekig hagytad, hogy anyád előtted mondja, hogy én senki vagyok. Egy szót sem szóltál. Egyszer sem. Ma nem várok több szót tőled.

Csendben volt.

Körülbelül egy órába telt, mire felkészült. Közben Lilia a konyhában ült egy rég lehűlt tea csészével, tekintete elveszett az ablakon. Viktorovna Tamara csendben várt a folyosón, ami önmagában is meglepő volt. Néha Lilia hallotta, ahogy a mostohaanyja suttog valamit a fiának a szobában, de nem értette a szavakat, és nem próbálta megtenni.

Amikor Philippe két táskával ment ki, megállt a konyha küszöbénél.
“Majd felhívlak.”
“Nem éri meg,” válaszolta Lilia, anélkül, hogy megfordult volna.