Viktorovna Tamara egy impozáns, zajos nő volt, akinek az a különleges önbizalma volt, amelyhez nem kell tények létezni. Úgy lépett be a lakásba, mintha a saját helyén lenne: levette a kabátját, felakasztotta, elment a konyhába, kinyitotta a hűtőt, és megjegyzéseket tett a tartalomról és a díszítésről.
“Több elkészített étel”, “A levesed túl tiszta”, “Más függönyeket kellett volna vennünk, ezek csúnya”.

Az első néhány hónapban Lilia mosolygott és csendben maradt. Aztán egyszerűen hallgatna. Aztán válaszolni kezdett – röviden, udvariatlanság nélkül, de határozottan. Ekkor Tamara Viktorovna elrendelte, hogy a menye udvariatlan.

“Hallottad, mit mondott nekem?” minden alkalommal kezdte az anyós, Philippe-hez szólva. Kedves megjegyzést teszek neki, ő pedig válaszol…
“Anya, mi más a baj…” grimaszolta Philippe.
“Nem, figyelj! Mondtam neki, hogy gyakrabban kell takarítanunk a konyhát, ő pedig azt mondja: “Nagyon jól elintézem magam is, köszönöm.” A hangnem! Hallottad volna, milyen hangnemben mondta ezt!

Lilia, aki az ajtóban állt, úgy gondolta, hogy hangja teljesen semleges. De úgy tűnt, ez volt a probléma: Tamara Viktorovna vagy engedelmes csendre, vagy bocsánatkérésre számított, nem pedig egy nyugodt “Egyedül elintézem”. A menye hűvös viselkedése sokkal jobban bosszantotta, mint a sírás.

“Philippe, mondj neki valamit,” követelte az anyós.

Philippe engedelmeskedett. Általában az volt, hogy “Nos, Lily, érted, anya aggódik, ennyi az egész.” Vagy: “Ne reagálj így, nem akar semmi rosszat.”

Minden alkalommal Lilia remélte, hogy a férje még mond majd valami – hogy megvédi, hogy az anyját a helyére teszi, vagy egyszerűen emlékezteti őket, hogy család vagyunk. De ez sosem történt meg. Philippe tudta, hogyan legyen semleges olyan következetesen, hogy már nem tűnt véletlennek.

Idővel Viktorovna Tamara teljesen megnyugodott. Kedvenc mondata: “Philippe nélkül semmid sem lenne”, először célzásnak, majd megfigyelésnek, végül pedig abszolút igazságnak tűnt. A fia előtt, a vendégek előtt mondta, néha egy független beszélgetés közepén — úgy helyezte be, mintha valaki pecsétet tesz rá.