Margaret Wilson május elején készítette elő a tartalék hálószobát unokája számára. Felfrissítette a mennyetot, elmosta a függönyöket, és a takarót a margarétákkal az ágyra tette – ugyanazt a takarót, amit Emily négyéves korában imádott. Most a lány hét éves volt. Egy fénykép lógott egy hűtőmágnes alatt: Emily sárga kabátban, egy távoli óceán mellett állva, hunyorogva a vad szél felé.

Vasárnap este a fia hívott. Amint azt mondta: “Anya, ne legyél mérges”, Margaret mindent megértett.

“Idén nem fogunk tudni eljönni. Emilynek nyári tábora van. Télen fizettünk érte, de nem térítik vissza a pénzt. És a munkaidőm annyira rosszul jött, hogy…”

“Értem, Daniel,” válaszolta halkan. “Talán jövő nyáron.”

A fagylaltot, amit Margaret külön Emilynek vett a kis vidéki boltban, aznap este adták át a szomszéd fiúknak. Walter nem tett fel kérdéseket. Egyszerűen a nap hátralévő részét a fészerben töltötte, állítólag egy vízpumpát javítva, ami tökéletesen működött, mielőtt hozzáért volna.

Csütörtökön, hajnali tíz óra előtt egy teherautó motorja zúgott a kapu előtt. Egy pillanattal később valaki elkezdte kopogtatni a fa ajtót, mintha le akarná ütni a zsanérokról.

“Margaret! Margaret, nyisd ki! Itt vagyunk!”

Margaret a paradicsomnövényeket kötözte össze. Kiegyenesedett, és egy ismerős szúrás hasított át az alsó hátán. Általában az egyetlen dolog, ami segített, az a kis gyógyszertárban lévő kenőcs volt, ahol minden második nap dolgozott.

Unokatestvére, Susan a kerítés mellett állt, miután egy több órányira lévő városból hajtott be. Széles vállú volt, élénk virágos nyári ruhát viselt, és friss datyert viselt. Két hatalmas kockás táska pihent mellette. Mögöttük, összebújva a viharfelhő alatt, mint a csibák, öt néma gyerek állt.

“Susan? Mit keresel itt anélkül, hogy hívnál?”

“Miért hívnék? Nem a városban laksz,” nevetett Susan, és már belépett az udvarra. A táskákat a fűre ejtette. “Elhoztam az unokákat! Mind, mindkét lányomtól. Hadd egyék ezekkel a városi gyerekekkel egy kis igazi gyümölcsöt. Életüket lakásokban töltik, sápadt, mint a tejszín.”