Eleinte ügyetlenül és dühösen lendített, mintha minden rönk személyesen megsértette volna. Tenyerei szinte azonnal elpirultak, és hólyagosok emelkedtek a bőr alatt. A fiú ragasztószalaggal tekerte be a kezét, hogy senki ne vegye észre.

Fél órával később Walter odajött. Szó nélkül megragadta a fejszét, megmutatta a rönk repedését, és megmutatta Noah-nak, pontosan hol kell ütni, hogy a szerszám súlya végezze a munkát a háta helyett.

Noah újra próbálkozott.

A rönk száraz, csengő repedéssel hasadt félre.

Először az érkezés óta, a fiú arckifejezése megváltozott.

Július közepére a ház saját ritmusát alakította ki.

Liam és Ethan naponta húsz vödör vizet vittek maguk között, és éjszaka ágyba estek anélkül, hogy bármit kértek volna. Lily megtanulta gyomlálni a sárgarépasorokat anélkül, hogy felhúzta volna a finom növényeket. Chloe minden gyomát, amit kihúzott, nagy ceremóniával vitte el a nagymama, mintha díjat adna át.

A nyári konyhai tűzhelyen egy nagy rézfazékban készítettek belést. A lányok hajtűkkel távolították le a cseresznye gömbjeit, míg az ujjaik sötétvörösek és ragacsosak nem lettek. A habot fakanállal kellett lehúzni, egy gyereket egyszerre, mert ha bárkit kétszer elengedtek, azonnal vitákhoz és kiabáláshoz vezetett.

Egy este Chloe majdnem elaludt, amikor kis kezét Margaret ujjára fonta, és mormolta:

“Anya, ne menj el.”

Szemei rémültségtől kinyíltak.

“Semmi baj, drágám,” suttogta Margaret, miközben a kezét ott tartotta. “Menj aludni. Itt vagyok.”

Később sokáig ült a sötétben a hajtogatható ágy szélén, képtelen volt felállni.

A legtöbb estén Noah Walterrel ült a verandán. A fiú valamilyen madarat faragott egy nyírfából, miközben az öreg dohányzott és figyelte a kertet.

“Nagypapa, anya azt mondja, csak a kudarcok maradnak ilyen helyeken.”

“Anyád már szeletelt és műanyagba zárt kenyeret vesz,” mondta Walter egyenletesen. “Valószínűleg azt hiszi, hogy a kőnyér a téta mellett nő a boltban. Most már tudod, hány vödör víznek kell elérnie egy paradicsomnövényt, mielőtt teremetlen lenne. Az embernek tudnia kell, hogyan kell használni a kezét. Akkor sehol sem lesz tehetetlen—sem vidéken, sem a városban.”