– Soha nem is kellett volna félned tőle, Nathan – álltam fel, és áttöröltem a kezem. – Mindig is megvolt benned a képesség. Csak szükséged volt valakire, aki nem elvárásokat támaszt veled szemben, hanem bízik benned.
Nathan felállt, és felém nyújtotta a kezét.
– Köszönöm, David. Mindenért.
Megráztam a kezét, majd odafordultam a garázs sarkában álló régi, lefedett tárgyhoz. Odaléptem, és lerántottam róla a ponyvát.
Egy gyönyörű, felújított 1972-es Chevrolet Corvette állt ott. Sarah-val vettük, amikor még fiatalok voltunk, de az elmúlt tíz évben csak a port gyűjtötte a garázsban.
– Mi ez? – kérdezte Nathan meglepetten.
– Ez a projektem lett volna – mondtam halkan. – Sarah-val azt terveztük, hogy ha nyugdíjba megyek, beutazzuk vele az országot. De miután elment, nem volt szívem hozzáérni. Azt hittem, már soha nem fogom beindítani a motorját.
Nathan odaállt mellém, és végighúzta a kezét a kerekeken.
– Még mindig gyönyörű.
– Tudom – mondtam, és kivettem a kulcsot a zsebemből. Átadotam Nathannek. – Azt akarom, hogy segíts felújítani. És amikor készen lesz, te meg Clare elviszitek a hétvégére.
Nathan döbbenten nézett a kulcsra, majd rám.
– David… ez a te autótok. Sarah-val…
– Sarah azt akarná, hogy ez az autó újra az utat járja, Nathan. Nem akarom, hogy a múlt emlékei elzárva álljanak egy sötét garázsban. Meg akarom osztani veletek a jövőt.
Nathan lassan elvette a kulcsot, és mélyen bólintott.
– Rendben. De csak egy feltétellel.
– Micsoda?
– Az első utat te teszed meg vele. És én ülök melletted.
Elnevettem magam.
– Áll az alkut, fiam.
6. Fejezet: Új fejezet
Egy évvel az esküvő után a napfény újra átütött az ablakon. Clare és Nathan házának hátsó kertjében álltunk, ahol egy kis családi grillpartit tartottunk. A levegőben a nyár illata lebegett, a fák ágain színes lámpások csüngtek.
