– Rendben – mondta Clare, és a hangjában már mosoly bújkált. – Vasárnap hatkor. Készítek sült húst… úgy, ahogy Anya csinálta.
– Ott leszünk – válaszoltam, és letettem a telefont.
3. Fejezet: A vihar az igazgatóságon
Másnap reggel 8:55-kor a Daytoni Gyártó Vállalat tárgyalóterme megtelt a vezetőség tagjaival. A levegőben érezhető volt a feszültség. Mr. Vance, a pénzügyi igazgató, önelégült mosollyal az arcán ült a főhelyen, meggyőződve arról, hogy a mai napon a műveleti részleget – és ezzel Nathant – teszi meg bűnbaknak a több százezer dolláros veszteségért.
Két független igazgatósági tag és a cég vezérigazgatója, Mr. Henderson is jelen volt.
Én az asztalfőn ültem, mellettem Nathan állt, élére vasalt ingben, mappa a kezében, teljesen nyugodtan.
– Nos, Mr. Hensley – kezdte Mr. Vance, elégedetten hátradőlve a székében. – Befejezte a független ellenőrzést? Remélem, a jelentése egyértelműen rámutat azokra a műveleti hiányosságokra, amelyek miatt a beszállítói költségeink az egekbe szöktek az elmúlt negyvenöt hónapban.
Ránéztem Vance-re. Aztán lassan körbehordtam a tekintetemet a teremben lévő többi vezetőn.
– Igen, Mr. Vance. A jelentésem elkészült, és teljesen egyértelmű – mondtam, miközben kiosztottam az összefoglaló dokumentumokat. – A műveleti részleg, amelyet Mr. Nathan Reed vezet, példaértékű pontossággal működik. Az anyagveszteség nullához közeli, az alkatrészek nyilvántartása naprakész, az emberi erőforrás-kihasználtság pedig tíz százalékkal meghaladja az iparági átlagot.
Vance mosolya megfagyott.
– Micsoda? De hát a beszállítói veszteségek…
– A beszállítói veszteségek – szakítottam félbe határozottan – kizárólag a Felsővezetői Beszerzési Szerződés felülvizsgálatának elmulasztásából adódnak. Egy olyan szerződésből, amelyet négy évvel ezelőtt írtak alá, lényegesen rosszabb piaci feltételekkel, és amelyet évente automatikusan megújítottak anélkül, hogy piackutatást végeztek volna.
Mr. Henderson, a vezérigazgató, előredőlt, és éles tekintettel nézett Vance-re.
– Ki írta alá azt a szerződést, Mr. Hensley?
