Az összesen huszonnyolc óra lett. A “Claire” név mellett huszonnégyet írt.

Mark sokáig bámulta az oldalt.

“Sosem fog megbocsátani nekem.”

“Meg fogja. És ha nem, akkor inkább kényelmes vidéki házat akart, mint testvért.”

Felvette a telefonját, és egy pillanatig ott állt. Aztán lassan kezdett gépelni, ahogy szokta, két ujjával.

“Rachel, rosszul magyaráztam magam, és adtam neked reményt. Sajnálom. Nem fogadhatunk be tizennyolc embert. Szombatra saját munkánk van a házban. Kérem, mondd el a vendégeknek, és válasszon másik helyet.”

A válasza kevesebb mint egy perccel később érkezett meg.

“Köszi, testvér. El sem tudok képzelni jobb születésnapi ajándékot.”

Másnap Margaret a családi csoportos csevegésben azt írta, hogy a rokonoknak segíteniük kellene egymásnak. Férje, Robert hozzátette, hogy mindent civilizáltabban is lehetett volna kezelni.

“Nem civilizáltan válaszoltunk?” kérdezte Claire.

“A családunkban a ‘civilizált’ azt jelenti, hogy Rachel megkapja, amit akar,” ismerte be Mark.

Szombaton reggel tízkor érkeztek. Az ég alacsonyan és szürkén lógott, fáradtnak tűnt, ahogy a szeptemberi égbolt gyakran volt. Claire bezárta a kaput. Még azt sem tudta, miért. Egyszerűen elfordította a fogantyút, és a zárat a helyére csúsztatta.

Mindhárman ebédig dolgoztak. Mark a kamra közelében rendezett deszkákat, Claire répát húzott ki a földből, Emily pedig ládákba helyezte, elválasztva a nagyokat a kisektől, a ferdeteket mindkettőtől.

“A ferde levesek a leveshez valók,” jelentette be. “Amúgy is a legédesebbek.”

Egykor Emily előhúzott egy sárga, kakasokkal hímzett törölközőt a kamrából.

“Anya, kié ez?”

“A dédnagymamád, Eleanoré. Ő szokott ezzel befedni a kenyeret.”

Emily a törülközőt a térdére terítette, és egyik ujjával végigsimította a varratokat.

“Engedte volna Eleanor nagynagymama, hogy Rachel néni elhozza az összes vendéget?”

Claire mellette ült egy fa ládán.

“Megtette volna, ha Rachel megkérdezte volna. Eleanor mindig szívesen fogadta azokat, akik először kérdeztek.”

Körülbelül fél kettő körül egy autó megállt a kapu mellett. Rachel szállt ki először. Az egyik kezében torta dobozt, a másikban egy csomó lufit hordott. Két barátja mászott ki mögötte, mindketten bevásárlótáskákat tartva.