Akkor nem viccelt.
Eszembe jutott a hangja három nappal ezelőttről a konyhából.„Mondd meg neki, hogy keressen másik munkát. Nem vagyunk bank… Mindig van valami titokzatos vészhelyzet.”
Nem azért volt dühös, mert apám pénzt kért. Azért volt dühös, mert a pénz örökbefogadási nyilvántartásokra kellett. Jessica okos nő volt. Amikor apám kimondta azokat a szavakat, pontosan tudta, miről van szó. Pánikba esett.
Maya Sharma megérintette a karomat.
– Mr. Hayes, mint az ön jogi képviselője – amit az édesapja előre kifizetett –, el kell mondanom, hogy ami itt történt, az többrendbeli súlyos bűncselekmény. Okirathamisítás, postai csalás, és egy kiskorú sorsába való illegális beavatkozás. Ha bebizonyosodik, hogy a felesége tette, évekre börtönbe kerülhet.
– Bizonyítsuk be – mondtam, és a hangomból minden melegség, minden emberi érzés eltűnt. Csak jéghideg, koncentrált harag maradt. – Mit kell tennünk?
– Meg kell találnunk az eredeti dokumentumokat. Vagy bármit, ami őt köti ehhez. Ha Jessica tényleg elfogta a leveleket Sarah-tól, vagy a gyámügytől, az olyan típusú ember, mint ő, nem semmisíti meg őket. Valahol megtartotta, trófeaként, vagy biztosítékként. Meg kell találnia. De vigyázzon: ha rájön, hogy tudja, elpusztítja a bizonyítékokat.
Bólintottam. Ránéztem az órámra. Délután három óra. Jessica ilyenkor a Pilates stúdiójában van, általában ötig.
– Itt maradok apámmal, amíg ki nem jön a műtőből – mondtam Mayának. – Utána hazamegyek.
A következő két óra pokol volt. Ültem a székben, bámultam a falat, és az elmúlt tizenkét év minden egyes pillanata újra lejátszódott a fejemben. A házasságunk. Az, ahogy Jessica mindig elszigetelt a családomtól. Ahogy “sajnálkozott”, amikor kiderült, hogy nekünk nem lehet természetes úton gyerekünk, és ahogy kategóriusan elutasította az örökbefogadást.„Nem akarok más vérét nevelni, Ethan. Csak téged akarlak.”
Akkor azt hittem, ez a szerelem megnyilvánulása. Most már tudtam: bűntudata volt. Vagy ami még rosszabb, félt, hogy az örökbefogadási folyamat során előkerül a nevem a rendszerben.
