Megálltam a lépcső felénél.Közös néven.
Évek óta nyaggatott ezzel. Apám adta a kezdőtőkét, ezért a ház az én nevemen volt. Jessica ezt mindig is utálta. Most már értettem, miért volt ennyire sürgős neki. Félt, hogy apám nyomozása kiderít valamit, és ki akarja menteni a vagyont, mielőtt a bomba robban.
– Majd beszélünk róla – mondtam halkan, és felmentem.
Bementem a hálószobába, és megnyitottam a zuhanyzót, hogy hallja a víz csobogását. Aztán halkan átsurrantam a gardróbjába.
Jessica mániákusan rendszerező volt. Mindent dobozokban tartott. Maya Sharma azt mondta, az ilyen emberek szeretik a trófeákat. Hol rejthet el egy titkot valaki, aki uralkodni akar a férjén?
Nem a ruhák között. Nem a sminkes asztalán.
A tekintetem a beépített széfjére esett. Tudtam a kódot – a házassági évfordulónk volt. Beütöttem. A zöld lámpa felvillant, az ajtó kinyílt.
Odabent ékszerek voltak, készpénz, és néhány mappa. Gyorsan, de módszeresen átnéztem őket. Útlevelek, biztosítások. Semmi.
Kezdtem kétségbeesni. Lehet, hogy már megsemmisítette?
Ekkor észrevettem egy kis, zárható fémkazettát a széf legalsó polcán, régi fényképalbumok alá rejtve.
Kivettem. Egy apró lakat volt rajta. Nem volt időm kulcsot keresni. Bementem az irodámba, kihoztam egy erős csavarhúzót, és egyetlen határozott mozdulattal felfeszítettem a zárat.
Ahogy felnyitottam a kazettát, a lélegzetem is elakadt.
Legfelül egy köteg levél hevert, befőttes gumival összekötve. A borítékok sarkán az én nevem állt, de a bélyegzők és a feladók… Sarah Davis.
Kiemeltem az első levelet. Tizenegy és fél évvel ezelőtti dátum.
„Kedves Ethan,Tudom, hogy haragszol rám, és megértem, ha sosem bocsátasz meg. De van valami, amit tudnod kell. Terhes vagyok. A te gyerekeddel. Félek, és egyedül vagyok. Kérlek, hívj fel. Bármit is érzel irántam, a babának szüksége van rád.Sarah”
Egy másik levél, egy hónappal későbbről:„Ethan, miért nem válaszolsz? Jessica felhívott, és azt mondta, hogy megkaptad a levelemet, de hallani sem akarsz rólam, és azt üzened, hogy vetessem el. Nem hiszem el, hogy ezt mondtad. Kérlek, beszélj velem személyesen!”



