Tizenegy nappal később Inés eltűnt. Hagyott egy üzenetet: “Bocsáss meg. Nem nézhetek rád, mert neki is voltak a szemeid.” Megkerestem a telefonját, beszéltem az anyjával, és mindig ugyanazt a választ kaptam: egyedül kell lennie. Végül meggyőződtem arról, hogy a szökése egy újabb gyászforma volt.

Én is elmenekültem, de a műtőbe. Vasárnapok, születésnapokon és karácsonykor dolgoztam. Minden hónap első szombatján fehér virágokkal ment a temetőbe. Néha a kis agyagfigurákat hordozta, amelyeket Mateo gyűjtött. A sírkő előtt maradtam, amíg az őrök el nem kezdtek közelíteni. Sosem mertem elgondolkodni, miért került csak Inés és unokatestvére kezébe a halálokirat. Akkoriban a kérdések feltetély számomra árulásnak tűnt a fájdalmajuk iránt. A lakásomban volt egy gyerekkönyv egy axolotlról, amely visszatalált a tavához. Sosem sikerült megmentenem őket.

Megnéztem a kórházban lévő gyereket. A véletlenek nem voltak elegendőek. Arra kértem a szociális munkát, hogy értesítsék a Gyermekek és Serdülők Védelméért Felelős Főügyészséget, valamint védjék a holmijaikat. Aztán leültem mellé, anélkül, hogy hozzáértem volna.

“Ki mondta neked a nevemet?”

“Anya.” Amikor mérges lett, azt mondta, hogy pont olyan vagyok, mint Dr. Salcedo. Azt is mondta, hogy nem akarsz engem.

“Ez nem igaz.

A tekintete megváltozott, de nem jobbra. Ez az olyan bizalmatlanság volt, aki túl sok ígéretet hallott.

“Akkor miért nem kerestél meg?”

Nem tudtam egyszerű magyarázatot adni neki. Meg voltam győződve arról, hogy a fiam meghalt; Úgy nőtt fel, hogy meggyőződött arról, hogy az apja elutasította. Az egyik ilyen történet biztosan hazugság lehetett. Megkérdeztem tőle, emlékszik-e, hol lakott. Mindkét kezével megszorította a lepedőt, és az ajtóra mutatott, mintha attól félne, valaki hallgat. Nem ragaszkodtam hozzá. Mielőtt megtudtam volna a történetét, szükségem volt arra, hogy a légzése stabilizálódjon, és megértsem, hogy nemet mondhat nekem. A monitoron még mindig hevesen vert a pulzusa, bár már nem volt láza.

“Néhány dolgot meg kell néznem, Matthew. De nem engedem, hogy visszamenj az utcára.