Odamentem az asztalhoz, és nyugodtan felvettem a bőrportfóliómat, és a karom alá csúsztattam. A hatalmi dinamika nemcsak megváltozott; teljesen fordított volt. Már nem voltam az a elbocsátott alkalmazott, aki maradékért könyörög. Ellenséges tárgyaló voltam, aki a milliárd dolláros örökségük robbantását tartotta kezében.
“Most indulok,” jelentettem be a csendes szobának. “Megvan a külső ügyvédem száma. Azt javaslom, használd meg.
Vance, teljesen leeremelt, megragadta az asztal szélét, hogy megnyugodjon. A biztosítás eltűnt. Az arrogancia teljesen eltűnt, hátrahagyva egy apró, rémült férfit.
“Várj,” rekedt hangon szólt Vance, hangja megtört, egy perc alatt tíz évesnek tűnt. Véres szemekkel nézett rám. “Mit akarsz, Clara?” Csak… Mondd meg a számot. Kifizetjük a négy milliót. Azonnal visszaállítjuk Önt. Csak vond vissza a visszavonást. Megálltam
az üvegajtónál, és a kezemet a hideg fém kilincsre tettem. Nem néztem vissza rá. Lenéztem a nyüzsgő városra, a kis autókra és az emberekre, akik a saját dolgukban jártak, teljesen tudatlanul a toronyban zajló mészárlásról.
“Csak mondd meg a számot, Clara!” könyörgött Vance, miközben a hangja elcsuklott.
Lassan elfordítottam a fejem, hátranézve a fennmaradó arroganciájukra.
“A jutalmam,” mondtam nyugodt, érzelemmentes hangommal, “már nem négymillió dollár. Ez volt a kedvezmény a “hűséges alkalmazottaknak”. A “PI ellenséges megszerzésének” ára negyvenmillió.
Morgan hangosan felsóhajtott, nedves, tompa hang volt.
Vance szája leesett. “Negyven… Negyvenmillió? Nagyon szórakoztatóOlie! Az egyesülésből majdnem a vezetői nyereség felét veszed el! Ezt nem engedhetjük meg! Az igazgatótanács élve fognak megnyúzni!
“Pontosan azt veszem el, amit a piac elbír, Richard,” válaszoltam, miközben a tekintetét addig tartottam, amíg el nem fordult. “És tekintve, hogy én vagyok az egyetlen, ami a téged között áll, egy milliárd dolláros per vállalati csalás és a személyes vagyonod teljes megsemmisítése között, azt mondanám, hogy negyvenmillió nagylelkű üzlet.”
Kinyitottam az üvegajtót.