“Értem,” válaszoltam, hagyva, hogy a hangom átterjedjen a csendes szobában, mint egy stabil, törhetetlen selyemszalag. “És elképzelem, hogy a borítékban található szabványos végkielégítési csomag kényelmesen kizárja a Chimera projekt teljesítménybónuszát?”
Morgan feszült, ragadozó mosolyt villantott, ami nem került közel a szeméhez. Hátradőlt ergonikus székében, keresztbe fonta a karját, és felvette a hóhér önelégült testtartását, aki igazán értékeli az elítélt férfi utolsó kétségbeesett rázkódásait.
“A bónuszok aktív és jól teljesítő alkalmazottaknak szólnak, Clara. Mivel már nem vagy a cégnél a pontos pillanattól kezdve, ez az ajánlat érvénytelen. A vállalat stratégiai irányába fordult. Egyszerűen már nincs szükségünk az építészeti felügyeletre. Egyszerűsítjük. Tényleg
azt hitte, hogy nyert. Rám nézett, és azt hitte, hogy csak egy túlfújt költségvetési vonal vagyok egy táblázaton, egy kiadás, amit a pénzügyi év vége előtt tisztán le kell bonyolítani, hogy a mérlegek szebbnek tűnjenek a közelgő felvásárlás előkészítése során. Egy eldobható és naiv eszközt látott. Nem látta, hogy ennek az egész milliárdos cégnek a szerkezeti integritása egyetlen, törékeny jogi alapéren alapul, amit személyesen terveztem, és hogy ő éppen összeomlás előtt áll.
Tartottam a tekintetét, az arcom teljesen semleges álarcot öltött, és lassan benyúltam a túlméretezett bőrtáskámba.
“A biztonsági jelvényedet akarom, Clara,” mondta hirtelen Morgan, félreértve a mozdulatomat. Hamis udvariassága azonnal eltűnt, helyetteegy védekező ugatással. “És a cég telefonja. Most.
Nem vettem elő a jelvényemet. Ehelyett az ujjaim egy nehéz, bőrkötésű mappába záródtak. Régi volt, szélei évek óta egyik lakásból a másikba vitték el. Sokkal régebbinek, sokkal tartósabbnak és végtelenül veszélyesebbnek tűnt, mint az asztalon lévő törékeny elbocsátási megállapodás.
A mahagóni tetejére tettem, kielégítő puffanással, ami visszhangzott a csendes szobában.
“Mielőtt elmegyek, Morgan,” suttogtam, épp annyira hajolva, hogy behatoljak a terébe, tartva a tekintetét, amíg az önelégült arcán el nem olvad, “beszélnünk kell azokról a dolgokról, amiket valójában nem birtokolsz.”