“Kirúgtál,” folytattam, lassan, megfontolt lépést tettem az asztal vége felé, kényszerítve, hogy kövesse a mozdulatomat. “Ok nélkül. Pontosan huszonnégy órával azelőtt, hogy a vásárlási előleg törvényesen esedékes. A záradék kifejezetten kimondja, hogy önkényes elbocsátás esetén a végleges fizetés előtt az ideiglenes engedélyt visszavonják. Azonnal. Nincs idő. Nincs hely a mediációnak.
Eleanor elejtette a tabletjét. Hangos, éles hanggal csapódott a mahagóni asztalra, ami megijesztette a HR képviselőt. “A tulajdonjog teljes egészében és visszamenőlegesen visszafordul a teremtőhöz,” fordította a főnökének, hangja csak egy rémült suttogás volt. “Richard… Ő birtokolja. Minden megvan benne. »
A Chimera projekt nem csupán mellékprojekt vagy mellékszereplő volt. Ez volt a cég központi idegrendszere. Ez volt a bonyolult neurális hálózat, amely az egész adatrendező platformunkat működtette. Ez volt az egyedi, precíz saját technológia, amelyet a hatalmas japán konglomerátus jövő héten 1,2 milliárd dollárt fizetett beszerezni. Chimera nélkül a cég csak bérelt felszolgálók és Herman Miller székek gyűjteménye volt.
“A Chimera projekt az enyém, Richard,” mondtam, megállva két lépésre tőle, egyenesen a pánikba esett szemébe nézve. “Minden háttérkódsor, minden szabadalmi algoritmus, minden adatrendezési protokoll. Ma reggel 9:15 óta, amikor a nővéred átadta nekem azt a szánalmas fehér borítékot, a technológiai birodalmad üres és értéktelen burkolattá vált.
A szobában a doromult kávé illata hirtelen és erőszakosan eloszlott, és a tiszta emberi pánik csípős szagát váltotta fel. A kadrok lebénultak. Láttam, hogy a felismerés elárasztja őket, mint a jég víz áttöri a gátat. Karrierjeik, hatalmas részvénykifizetéseik, a tervezett arany ejtőernyőik, az egész “iparág óriásai” identitásuk — mindez egy olyan alapon alapult, amit jogilag és ostobán felrobbantottak, hogy néhány dollárt spóroljanak.
Vance arca átváltozott. Vér rohant a fejébe, bőre sötétlilává vált, zúzódásokkal és foltokkal. Vastag nyakában lévő erek láthatóan kilógtak a drága kasmír nyakörvében. Kiadott egy hangot, ami ordítás és zokogás keveréke volt, és mindkét ökölével olyan döbbenetes erővel csapta be a mahagóni asztalt, hogy Morgan kávécsészéje felborult. Egy sötétbarna folt gyorsan terjedt szét a fán, és a fehér felesleges kötésem felé kúszott.
“Találkozunk a szövetségi börtönben ezért! Csapdába ejtettél minket! Szabotáltál minket! Vance kiáltotta, nyál szökött ki az ajkán, teljesen elvesztette az önuralmát. “Ez zsarolás! Peres eljárás alá temetlek, amíg hajléktalan nem leszel és az utcán koldulsz!
Előreugrott, kezei a levegőt fogták, arca tiszta, állati dühben torzult, teljesen megfosztva a kifinomult vállalati fényességtől.
