“Nem tudom,” mondtam halkan. “De szerintem találsz megoldást.”
Frusztráltan távozott.
Senki sem sérült meg.
David talált egy kennelt.
Melissa megszervezte, hogy Lily hazamenjen egy barátjával.
Ryan fizetési tervről tárgyalt a szerelőjével, és halogatta a további kiadást.
A világ folyamatosan forgott.
Ami megváltozott, az a naptáram.
Nem is sejtettem, mennyire másoké.
Menj, hozd el Lilyt.
Baxter.
Ryan — szerelő.
David — repülőtér.
Melissa — fogorvos.
Az életem kevésbé volt egy nyugdíjas nő naptára, inkább egy családi osztóasztal.
Amikor ezeket a kötelezettségeket kihúztam, egész délutánok jelentek meg.
Eleinte az üres tér megijesztett.
Aztán a barátnőm, Carol hívott.
“Az akvarell óra csütörtökön kezdődik,” mondja. “Kétszer is visszautasítottál.”
“Rossz vagyok festeni.”
“Én is. Ezért hívnak minket kezdőknek. »
Regisztráltam.
Az első almám úgy nézett ki, mint egy zúzódásos paradicsom.
Imádtam.
Az óra után Carol és én majdnem két órán át kávét ittunk.
Senki sem hívott haza.
Egy héttel később elmentem a temetőbe.
Frank sírja egy juharfa alatt volt, amely narancssárgára kezdett.
Leültem a mellé lévő kis padra.
“Azt hiszem, hibáztam,” mondtam neki.
A szél a leveleken fújt.
“Azt hittem, segíteni nekik az szeretik őket.”
A huvelykujjammal a jegygyűrűmmön dörzsöltem.
“Annyit segítettem, Frank. Azt hiszem, elfelejtették, hogy én választottam a segítséget. »
Kimondani hangosan fájt.
De ez igaznak tűnt.
David kétszer hívott azon a héten, hogy mondja, túl messzire megyek egy rossz vacsora miatt.
Melissa megkérdezte, meddig akarom ezt mindenki ellen tartani.
Ugyanazt a választ adtam neki, amit magamnak adtam.
“Nem hibáztatlak. Megváltoztatom, amit hajlandó vagyok tenni. »
“Mióta?”
“Amíg nem vált normálissé.”
Neki sem tetszett.
Október közepére a belvárosi termelői piacon tököt, almát és üveges helyi mézet árult.
Elmentem az akvarell óra után, és hallottam, hogy valaki azt kiáltotta: “Hé, anya öt perc.”
Megfordultam.
Daniel Sophie-val közeledett hozzám.
Nevettem.
“Szóval most ez az én nevem?”
“Csak otthon.”
Vettünk egy kávét, és kint ültünk.
