– Ryan, csinálj valamit! – rázta meg Jessica a karját, ahogy a fia mellé ért. – Az anyád rendőröket hozott ránk! Megőrült ez a vénasszony?!

– Elég legyen, asszonyom – szólt rá erélyesen Martinez őrmester. – Még egy ilyen megjegyzés, és megbilincselve vezetem el hatósági eljárás akadályozásáért. Huszonkilenc percük maradt. A lakatosok most megkezdik a zárak cseréjét a hátsó bejáraton. Ha nem pakolnak össze, a holmijukat a bírósági végrehajtó raktárába szállíttatom, amelynek költségeit önökre terheljük.

Ryan lassan felemelte a fejét. Nem Jessicára nézett, hanem rám.

– Anya… – suttogta. – Kérlek. Nincs hová mennünk. Richard… Jessica apja… ma reggel felbontotta az üzleti megállapodást. Azt mondta, Bradet feljelentik az ügyvédi kamaránál, és ha mi belerángatjuk a nevét ebbe a botrányba, személyesen gondoskodik róla, hogy sehol ne kapjak állást ebben az államban. Minden pénzünket beleöltük a felújításba és abba a riverside-i telekbe… Nem maradt semmink.

Olyan volt hallgatni őt, mint egy távoli vihar morajlását. Fájt, valahol mélyen a lelkem legrejtettebb zugában még mindig ott sajgott az anyai ösztön, amely arra késztetett volna, hogy átöleljem, hogy azt mondjam: „Semmi baj, kisfiam, majd megoldjuk, majd megfőzöm a levest, te csak pihenj.”

De ez az ösztön most elhallgatott. Mert eszembe jutott a decemberi éjszaka, amikor a fűtőtest leállt a garázsban, és én átmentem a konyhaablak alá kopogni, mert fájtak az ízületeim a fagytól. Eszembe jutott, ahogy Jessica elhúzta a függönyt, rám nézett, majd lekapcsolta a villanyt. És Ryan nem jött ki. Ryan hagyta, hogy ott álljak a fagyban.

– Van huszonnyolc percetek, Ryan – mondtam, és a hangomban nem volt harag, csak a végérvényesség megmásíthatatlan csendje. – Hozd a táskáidat.

A következő fél óra olyan volt, mint egy szürreális filmfelvétel. Jessica dühödten csapkodta a bőröndöket a hálószobában – az én egykori hálószobámban –, ruhákat, cipőket, piperés dobozokat hajigálva bele válogatás nélkül. Közben folyamatosan szitkozódott, hol engem átkozva, hol Ryant gyalázva, hogy micsoda gerinctelen, gyenge alak, aki még a saját anyjával sem bír elintézni egy egyszerű ügyet.