– Elfedjük a nyomokat – mondta Mr. Harrison szilárdan. – És csinálunk valamit, ami sokkal nagyobb ennél a négy kabátnál.
2. Fejezet: A „4-es járat” titka
Aznap délután, amikor a 4-es busz ajtaja sziszegve kinyílt az iskola előtti parkolóban, a gyerekek libasorban szálltak fel. Toby lépett be elsőként. A vadiúj, zöld gyapjúbéléses kabátja gombjai teljesen fel voltak húzva az álláig. Az arca piroslott a hidegtől, de a szeme ragyogott.
– Szia, Mr. Frank! – mondta vidáman, és ahogy elhaladt mellettem, megtapogatta a kabátja ujját. – Olyan meleg, mint egy kályha!
– Örülök, Toby – kacsintottam rá. – Ugye mondtam, hogy a ‘talált tárgyak’ doboza néha csodákra képes?
Mögötte Maya szállt fel, a rózsaszín kötött sapkájában és az új téli dzsekijében, amit tegnap este csomagoltam be neki. Elhaladtak mögöttem a két másik gyerekkel együtt, akik szintén új ruhát kaptak. Egyikük sem tudta, hogy a kabátok nem az iskola elveszett holmijai közül valók. Azt hitték, egyszerűen szerencséjük volt. A gyerekek büszkesége sérülékeny dolog; a jótékonyság néha sebet ejt azon, akit megsegítenek, de ha azt hiszik, hogy jár nekik, vagy hogy véletlen szerencse, emelt fővel viselik.
Amikor az utolsó gyerek is leült, benéztem a visszapillantó tükörbe. A busz hátuljában meleg volt. A fűtést már húsz perccel a indulás előtt maximumra tekerte a motor.
Ahogy kikanyarodtam az ohiói 93-as útra, megláttam Mr. Harrison alakját az iskola lépcsőjén. Ott állt a hidegben, a kabátja gallérját felhajtva, és csendben bólintott felém.
Aznap este, amikor hazaértem a kis faházamba, az asztalon ott feküdt a Mr. Harrisontól kapott száz dollár. Nem költöttem el magamra. Ehelyett elővettem egy kockás füzetet, és felírtam a lap tetejére: 4-es Járat Téli Alap.
Másnap reggel a hőmérséklet hat fokra esett vissza. A szél olyan erővel fújt a szántóföldek felől, hogy a busz karosszériája meg-megremegve küzdött a nyílt úton.
