A képernyő hideg, kékes fénye élesen megvilágította David arcát. Az orrnyergén mély árnyék ült, a szája széle megfeszült, a tekintetében pedig az a fajta üresség derengett, amit eddig csak kétszer láttam az életében: először tizennégy éves korában, amikor a gimnáziumi csapattársai kirekesztették, másodszor pedig aznap délután, amikor az édesapja, Robert koporsójára ráhullott az első rög nedves föld a temetőben.
Az asztalon a régi zöld búrás bankárlámpa halk zümmögéssel szórta a meleg fényt. Robert íróasztala volt ez, masszív cseresznyefa, a sarkán még mindig látszott az a mély karcolás, amit David okozott a kis piros műanyag pedálos autójával huszonöt évvel ezelőtt. Akkoriban Robert nem szidta le érte; csak elmosolyodott, megsimogatta a kisfiú fejét, és azt mondta: „A házak arra valók, Georgia, hogy nyomot hagyjunk bennük. Ha nincsenek sebek a bútoron, az azt jelenti, hogy senki sem élt itt igazán.”
De ami most a laptop monitorján világított, az nem élet nyoma volt. Hanem egy hideg, szisztematikus kifosztásé.
– Mennyi hiányzik, David? – kérdeztem. A hangom csendes maradt, szinte suttogó. Hatvanhárom év megtanított arra, hogy a valódi viharok előtt nem kell emelni a hangerőt; a vihar maga gondoskodik a pusztításról.
David ujja megremegett a tapipadon. A görgetősáv lassan lefelé csúszott.
– Nem hiányzik, anya – suttogta, és a torka úgy rándult össze, mintha homokot nyelt volna. – Nem hiányzik belőle semmi, mert… soha nem is volt ott igazán.
Felvettem az olvasószemüvegemet a bőrborítású jegyzettömbről. A számok oszlopai sorakoztak a Chase Bank online felületén. A számla neve: „Közös Megtakarítás – Új Otthon Alap”.
A kezdő egyenleg hat hónappal ezelőtt, amikor a garázsfelhajtón kiszálltak a költöztetőautóból, huszonkétezer dollár volt. David mérnöki fizetése havonta nettó hatezer-kétszáz dollárt tett ki, amiből – miután én átvállaltam az összes rezsit, a bevásárlásokat, a csirkehúst, a prémium sajtokat, a mosószert, a benzinkártyát és a biztosítást – legalább négyezerötszáz dollárnak kellett volna közvetlenül ebbe az alapba vándorolnia minden egyes hónap huszonnyolcadikán.
