Három ügyvéd lépett be a bútorboltomba kedden reggel, és a mostohafiam egy halom jogi papírt ejtett a pultomon. “Azért jöttünk, hogy megbeszéljük, mi a jogilag az anyámé.

– Ahogy a papírokból kiolvasom – kezdte Margaret, miközben összefűzte a lapokat –, Derek és az ügyvédek egy posztnuptiális, vagyis házasság utáni vagyonjogi szerződést akarnak rád kényszeríteni. Azzal érvelnek, hogy Marissa az elmúlt két évben „jelentős mértékben hozzájárult” a bútorboltod és az életed stabilitásához, ezért a bolt 50 százaléka, a ház, és az általuk felfedezett bankszámlák fele őt illeti meg egy esetleges válás vagy haláleset esetén. Ha nem írod alá, azzal fenyegetnek, hogy Marissa beadja a válópert, és “pénzügyi titkolózásra” hivatkozva a bíróságon követeli a vagyonod felét.

Felnevetettem. Nem jókedvemben, hanem a helyzet abszurditásán.
– Azt hiszik, hogy az a pár számla, amit megtaláltak, a teljes vagyonom. Azt hiszik, hogy egy négymillió dolláros hálózatot fedeztek fel.

– Igen – mosolyodott el halványan Margaret. – Fogalmuk sincs a 35 millió dollárról, Luca. A vagyonkezelő alapok (Trustok), amiket Evelynnel felépítettünk, teljesen láthatatlanok a hagyományos keresések során. Evelyn egy zseni volt. Úgy strukturálta a vagyonát, hogy az offshore befektetések, a részvények és az alapítványok mind egy “pajzs” mögött vannak. Még ha Marissa a legjobb magánnyomozót fogadta is volna fel, akkor sem találta volna meg őket. Csak azokat a morzsákat találták meg, amiket a páncélszekrényben hagytál.

– Akkor mi a tervünk, Margaret? – néztem rá. – Mert én nem fogom hagyni, hogy ez az élősködő és a fia a sárba tiporja azt, amit Evelynnel felépítettünk.

Margaret szemeiben felcsillant valami hideg és könyörtelen.
– Ha csatát akarnak, megadjuk nekik. De a mi szabályaink szerint fogjuk játszani. Luca, most hazamész. És úgy fogsz viselkedni, mint egy megtört, sarokba szorított, idősödő férfi, aki fél elveszíteni a feleségét. Hagyjuk, hogy azt higgyék, nyerésre állnak. Hadd ássák meg a saját sírjukat.

2. Fejezet: A Júdás-csók
Amikor aznap este hazaértem, a házban sülő csirke és rozmaring illata terjengett. Ugyanaz a ház volt, amit Evelynnel vettünk évtizedekkel ezelőtt. Tágas, de szerény, tele a saját kezemmel készített bútorokkal.