Marissa a konyhában állt. Egy pohár vörösbort kortyolgatott, miközben a salátát keverte. Amikor meghallotta az ajtó nyílását, felém fordult, és az arcán megjelent az a meleg, törődő mosoly, amit annyira szerettem.
– Szia, drágám! – mondta, és odalépett hozzám, hogy megcsókoljon. A parfümje édes volt, túlságosan is. – Milyen volt a napod a boltban?
Lenéztem rá. Évtizedeket töltöttem a fa megmunkálásával. Egy asztalos azonnal észreveszi, ha a fa korhadt belülről, még akkor is, ha kívülről tökéletesre van lakkozva. Marissa belülről rothadt volt.
– Nehéz – sóhajtottam, és fáradtan leroskadtam az étkezőszékre. Hű maradtam Margaret tervéhez. – Derek ma bejött három ügyvéddel.
Marissa arca a meglepetés tökéletes maszkjává változott. A keze a mellkasára rebbent.
– Micsoda? Derek? Ügyvédekkel? Luca, miről beszélsz?
– Azt mondták, a te érdekeidet képviselik. Hogy biztosítani akarják a jövődet. Hogy papírokat akarnak aláíratni velem, amik átruházzák a ház és az üzlet felét. – A hangomba egy kis remegést vittem, mintha a könnyeimmel küzdenék. – Marissa, mi folyik itt? Miért küldted a fiadat?
A feleségem letette a borospoharat, és letérdelt mellém. Megfogta a kezemet, és a szemembe nézett. Az ártatlanság, amit színlelt, Oscar-díjat érdemelt volna.
– Luca… Istenem, nagyon sajnálom. Én nem tudtam, hogy ügyvédekkel megy oda! Csak arról beszéltünk, hogy mi lesz velem, ha te… ha veled történik valami. Derek annyira aggódik értem. Tudod, hogy neki én vagyok az egyetlen támasza. És te… te olyan titkolózó vagy a pénzügyekkel kapcsolatban. Csak azt akarom tudni, hogy nem hagysz az utcán.
– Te kutattál az irataim között? – kérdeztem halkan.
Egy pillanatra megakadt, a szemeiben felvillant a pánik, de azonnal elnyomta.
– Soha! Hogy gondolhatsz ilyet? Luca, én szeretlek! Derek talán… talán utánaolvasott dolgoknak az interneten. De én csak a mi jövőnket akarom biztosítani. Nem akarok harcolni. Csak azt akarom, hogy egyenlő felek legyünk.
