Marissa szája tátva maradt. Rám nézett, a szemeiben most már nem megjátszott, hanem valódi pánik tükröződött.
– Luca… te… te eladósítottál minket?!
– Nem minket, Marissa – feleltem hidegen. – Magamat. Te a vagyonom felét akartad. Azt nem mondtad, hogy az adósságomból nem kérsz.
Vance ügyvéd, próbálva menteni a menthetőt, a harmadik pontra tért rá.
– Rendben. Hagyjuk az ingatlanokat és az üzletet. A letéti számla. Tudjuk, hogy van rajta pénz. Megvannak a bankszámlakivonatok másolatai!
Margaret szája egy apró, ragadozó mosolyra húzódott. Elérkeztünk a főműsorhoz.
– Ah, igen. A számlakivonatok. Ezek azok a papírok, amiket önök az első találkozásunkkor lengettek, igaz?
Vance bólintott. – Így van.
Margaret becsukta a mappát, és elővett egy pendrive-ot. Letette az asztalra.
– Két héttel ezelőtt, miután gyanússá vált, hogy olyan információkkal rendelkeznek, amelyek nem nyilvánosak, Mr. Bennett rejtett kamerát szereltetett a dolgozószobájába.
A szobában a levegő megfagyott. Derek arca hamuszürkévé vált, Marissa pedig úgy nézett ki, mintha abban a pillanatban akarna elájulni.
– Ezen a pendrive-on – folytatta Margaret, minden szót lassan, artikuláltan kimondva – nagyfelbontású videofelvétel található arról, ahogy Derek Bennett, Mrs. Bennett fia, a múlt hétvégén, amíg Luca a boltban volt, befeszíti a dolgozószoba íróasztalának páncélszekrényét, és lefényképezi a dokumentumokat. Marissa Bennett szintén látható a felvételen, amint a férje e-mail fiókjába próbál belépni a laptopján.
Vance ügyvéd azonnal felpattant. – Ez illegális felvétel!
– Ez a saját otthonában, a saját biztonsága érdekében elhelyezett kamera – vágott vissza Margaret. – A felvétel bizonyítja a magánlaksértést, a zártörést, a személyes adatokkal való visszaélést, és most, hogy ezt az információt pénzügyi követelésekre használják… zsarolást kísérelnek meg. Ez, uraim, nem családjog. Ez büntetőjog.
A három ügyvéd egymásra nézett. A magabiztosságuk kártyavárként omlott össze. Tudták, hogy egy büntetőügyben való bűnrészesség a karrierjük végét jelentheti.
