Derek felpattant, a széke hátradőlt.
– Ez blöff! Csak azért csináljátok ezt, hogy ne kelljen fizetni! Tudjuk, hogy van ott 4 millió dollár! Láttam a papírokat!
Én lassan felálltam az asztaltól. Begomboltam az öltönyömet, és egyenesen a mostohafiam szemébe néztem. A szerény, öreg bútorasztalos álarca végleg lehullott.
– Rosszul láttad a papírokat, Derek – mondtam, és a hangom olyan mély és fenyegető volt, hogy a fiú önkéntelenül is hátralépett. – Az a négymillió dollár csak az a töredék volt, amit Evelyn egy ingatlan alapba forgatott. Az igazi összeg, amit a feleségem rám hagyott, 35 millió dollár.
A szoba néma csendbe burkolózott. Marissa szemei akkorára nyíltak, mintha kísértetet látott volna. 35 millió. A szám úgy lógott a levegőben, mint egy felfoghatatlan varázslat.
– Harmincöt… millió? – suttogta Marissa, a kapzsiság és a sokk furcsa keverékével az arcán.
– Igen – mondtam. – És tudod, mi a legviccesebb, Marissa? A Phoenix Trust záradéka szerint én bármikor, bárkinek adhattam volna belőle. Ha tényleg az a nő lettél volna, akinek hittelek. Ha mellettem maradtál volna, és sosem kérdőjelezed meg a szeretetemet, egy nap mindent megkaptál volna. Biztosítottam volna a jövődet, ahogy ígértem. De te nem tudtál várni. Helyette betörtél a magánszférámba, és rászabadítottad a fiadat az életemre.
Margaret átvett egy utolsó dokumentumot, és átcsúsztatta Marissának.
– Ez egy válóperes kereset, amelyet Mr. Bennett nevében adunk be. Mivel önök bűncselekményt követtek el az információk megszerzése során, és mivel az összes létező vagyon Evelyn Trustjában van, amelyből a házastársak ki vannak zárva… Mrs. Bennett pontosan azzal távozik ebből a házasságból, amivel érkezett. Semmivel.
Vance ügyvéd gyorsan összepakolta a papírjait.
– Asszonyom, Mr. Bennett – mondta sietve Marissának és Dereknek. – Úgy vélem, az ügyvédi irodánk nem tudja tovább képviselni önöket. Konfliktus alakult ki. – Azzal a három ügyvéd gyakorlatilag kimenekült a tárgyalóból. Tudták, mikor kell egy süllyedő hajót elhagyni.
