— A lenti fogdában. A jogi képviselői már megérkeztek, de a bizonyítékok súlya alatt nem sokat tehetnek. A szövetségiek is bekapcsolódtak az ügybe. Kiderült, hogy a cég, ahol dolgozott, illegális humánkísérleteket folytatott, és Michael volt az egyik fő fejlesztő. A medálban található anyagot elemzik a laborban – egy rendkívül veszélyes, idegrendszerre ható szintetikus vegyületről van szó.

Kinyitottam a számat, de a hangom elakadt.

— És… Eleanor? — kérdeztem végül. — Igazat mondott? Él még?

Miller nyomozó arca elkomorodott.

— Megtaláltuk az adatbázisban a hamis személyazonosságot, amit Michael említett. Egy kis tparti városban él, Észak-Karolinában. Már felvettük a kapcsolatot a helyi hatóságokkal. Sajnos… a nő valóban nem emlékszik semmire a múltjából. De legalább él. És most végre megkaphatja a megfelelő orvosi segítséget.

Behunytam a szememet. A megkönnyebbülés és a mély, maró fájdalom egyszerre csapott össze bennem.

A férfi, akit szerettem, akinek átadtam a szívemet és az életemet, nem létezett. Egy szörnyeteg volt, aki elrabrolta az emlékeimet, és egy megrendezett valóságban tartott fogva.

9. fejezet: Az elveszett idő nyomában
Hetek telt el a tragikus esküvő éjszakája óta.

A sajtó heteken át a “Szerelmi amnézia-ügytől” volt hangos. Michael tárgyalása zárt ajtók mögött zajlott a nemzetbiztonsági és gyógyszerészeti titkok miatt, de a verdikt egyértelmű volt: életfogytig tartó börtönbüntetés illegális humánkísérletek, emberrablás és veszélyes vegyi anyagokkal való visszaélés miatt.

Az esküvőnket hivatalosan érvénytelenítették. Mintha meg sem történt volna.

Egy hűvös őszi délutánon egy kis tengerparti kávézó teraszán ültem Észak-Karolinában. A tenger felől érkező szél a hajamba kapott. A velem szemben lévő széken egy szőke hajú, finom arcú nő ült.

Eleanor Vance.

Egy rajzfüzet volt előtte, és a tenger hullámait skiccelt fel szénnel. Az mozdulatai lassúak, óvatosak voltak – mintha most tanulná újra, hogyan kell használni a kezét.

— Gyönyörű rajz — mondtam halkan.

Eleanor felnézett. Az szeme tiszta volt, de hiányzott belőle az a mélység, ami az emlékező ember sajátja.