Michael tekintete megszelídült egy pillanatra, de ez a szelídség most félelmetesebb volt, mint a hidegsége.
— Téged szeretlek, Clara. Ez az egyetlen dolog, ami igaz.
— Hazudsz! — kiáltottam.
— Nem hazudok! — emelte meg a hangját először. — Négy évvel ezelőtt te voltál Eleanor egyetlen barátnője, aki tudott a találkozónkról. Te voltál az egyetlen nyom, ami a rendőrséget elvezethetett volna hozzám. Amikor elmentem hozzád, hogy meggyőződjek róla, mit tudsz… megláttalak. És beléd szerettem.
A gyomrom felfordult.
— Nem tehettem mást — folytatta Michael, és újra lépett felém egyet. — Alkalmaznom kellett nálad is a szérumot. Kitöröltem azt a néhány napot, amikor kerestél engem. És utána… utána újra megismerkedtünk. Tiszta lappal kezdtük. És csodálatos négy évünk volt, nem igaz?
5. fejezet: A visszaszámlálás
A fejemben összeállt a horrorisztikus kép.
A férfi, akivel az elmúlt négy évet leéltem, akinek tegnap örök hűséget fogadtam a teljes családom előtt, nemcsak elrabolta az emlékeimet, de a teljes közös életünket egy hazugságra, egy mesterségesen generált amnéziára építette.
Ránéztem a medálra a kezemben. A számláló pirosan villogott:
00:04:30
00:04:29
— A medál… — mondtam remegő hangon. — Ez a szérum?
Michael bólintott.
— Ez a negyedik generációs prototípus. Ha a számláló eléri a nullát, a kapszula felrobban egy mikro-töltettel, és a hatóanyag gáz formájában szétterjed a szobában. Nem halálos. Csak… visszaállítja a rendet. Kitörli az utolsó 24 óra emlékeit.
Egy lépést tett felém, kinyújtva a kezét.
— Add ide a medált, Clara. Hadd fejezzem be. Tegnap összeházasodtunk. Boldogok voltunk. Ha ez a gáz elszabadul, elfelejted ezt a reggelt. Elfelejted a medált, a videókat, mindent. És visszatérhetünk a boldog életünkhöz. Elutazunk a nászútra, mintha mi sem történt volna. Én vigyázni fogok rád. Ígérem.
A hangja csábító volt, szinte hipnotikus. Egy pillanatra – egyetlen gyenge, gyáva pillanatra – megingtam. A gondolat, hogy egyszerűen elfelejthetem ezt a szörnyűséget, hogy visszakaphatom az illúziót, a boldog férjemet és a gondtalan jövőt, csábító volt. Nem kellene harcolnom. Nem kellene szembenéznem a valósággal.
