Tudtam, hogy igaza van. Ha kimegyek az utcára egy szállodai köntösben, egy őrült mesével egy rejtett szérumról és egy eltűnt lányról, mindenki őrültnek fog nézni. Michael tiszteletreméltó, gazdag, megbízható ember volt. Én pedig csak a szegény árva lány, akit ő “felemelt”.
Bizonyíték kellett. És a bizonyíték a kezemben volt – de már csak másodpercei voltak hátra.
00:00:45
00:00:44
Elértem a földszintet. A lépcsőház ajtaja a szálloda hátsó, gazdasági folyosójára nyílt – pontosan oda, ahol a mosoda és a száraztisztító helyiségek voltak.
Hirtelen megláttam a szálloda biztonsági szolgálatának egyik emberét, aki egy kávéspohárral a kezében sétált a folyosón.
— Segítség! — kiáltottam teljes erőmből. — Kérem, segítsen!
A biztonsági őr meglepődve fordult felém. Ebben a pillanatban Michael kitört a lépcsőházból. Amikor meglátta az őrt, megtorpant, és az arca egy másodperc alatt átváltott a megszokott, aggódó férj-maszkra.
— Hál’ istennek! — kiáltotta Michael az őrnek, miközben kifulladva felénk sietett. — Kérem, segítsen! A feleségemnek pánikrohama van… tegnap volt az esküvőnk, és nem vette be a gyógyszereit!
Az őr tétovázott, tekintete felváltva ugrált köztem és Michael között.
— Nem! Ez nem igaz! — kiáltottam, miközben visszaléptem tőlük. — Nézze meg ezt!
Ránéztem a medálra.
00:00:10
00:00:09
A kijelző pirosról sárgára, majd éles kékre váltott. A kis fémcső kiemelkedett.
Tudtam, mit kell tennem.
7. fejezet: A felrobbanó igazság
Nem hagyhattam, hogy a gáz a levegőbe csapjon és engem is el kábítson.
A folyosó falán ott lógott a szálloda tűzvédelmi doboza, benne egy nehéz, piros porral oltó készülékkel. A kétségbeesés utolsó erejével felkaptam a fém doboz melletti kis vészkalapácsot, és bevertem a biztonsági üveget.
A riasztó éles, sikító hangon szólalt meg az egész épületben. A mennyezeti sprinklerekből azonnal hideg vízzápor zúdult az egész folyosóra.
— Clara, NE! — üvöltötte Michael, és felém ugrott.
De már késő volt.
00:00:00
