– Chef Laurent! Micsoda megtiszteltetés. Nem is tudtuk, hogy személyesen üdvözli a vendégeket ma este. A férjemmel és a szüleimmel a harmincadik évfordulójukat ünnepeljük, és a homár… nos, a homár egyszerűen fenséges. De úgy látom, a… a férjem édesanyja félreértést okozott. Mi csak egy gyors vacsorára ugrottunk be, nem akartuk feltartani a konyhát felesleges kérésekkel.
Laurent lassan felegyenesedett. Amikor Marlene felé fordította a fejét, az arca melegsége egyetlen pillanat alatt fagyott le, mint a hirtelen lehűtött karamell. A tekintete végigsiklott a terített asztalon: a repesztett homárpáncélokon, a méregdrága osztrigás tálon, Michael félig elfogyasztott Ribeye steakjén, a jégbe hűtött Chablis-n… és végül megállt az én üres helyemen.
A csupasz abroszon.
És az előttem álló, magányos, érintetlen pohár csapvízen.
A pincér, egy fiatal, sápadt fiú, aki alig két perccel ezelőtt még engedelmesen lehajtotta a fejét Marlene megalázó utasítására, most Laurent mögött állt, vigyázzban, szinte lélegzetet sem merve venni.
Laurent a fiúhoz fordult. A hangja nem volt hangos, nem kiabált, de a hideg kimértsége olyan súllyal telepedett a teremre, hogy a szomszédos asztaloknál is elhalt a társalgás.
– Julien.
– Igen, Chef? – rezzent össze a pincér.
– Magyarázd el nekem, kérlek, pontosan mit jelent az a mondat, amit az étteremvezető az előbb jelentett nekem a szervizállomásról. Mit jelent az, hogy „nem etetünk plusz embereket” ennél az asztalnál?
Julien torka láthatóan kiszáradt. Rám nézett, aztán kétségbeesetten Marlene-re, de a menyem ebben a pillanatban nagyon elfoglalt lett a szalvétája hajtogatásával.
– A… a hölgy rendelt, Chef – dadogta Julien. – A hölgy kifejezetten megtiltotta, hogy étlapot adjak az idősebb vendégnek. Azt mondta, a hölgy csak kísérő, és kizárólag vizet kaphat.
Laurent nem a pincérre nézett többé. A tekintete Marlene-re szegeződött.
– Asszonyom. Ön a L’Orangerie-ban ül. Ez a hely nem egy gyorsétterem, és nem egy menza. Ebben a házban mindenki, aki átlépi a küszöböt, vendég. De az a nő, akinek ön egy pohár vizet vetett oda, mint egy kóbor kutyának az út szélén… nem egyszerűen egy vendég.
