Volt benne olyan méltóság, hogy szégyellni nézzen.

“Mindkettő,” ismerte el. “Azt hittem… Azt hittem, megkapom az álommunkámat. De mindez hazugságokra épül. És amikor szétesik…”

Hátradőltem és fontolgattam.

Margaret lehet, hogy naiv és ambiciózus, de nem volt gonosz.

Ő csak egy újabb bábu volt Victoria sakkjátékában.

“Küldj nekem mindennek másolatát,” mondtam végül. “Minden aktá, minden dokumentáció. Ha ezt csináld, akkor majd leszállsz a lábadra, amikor vége lesz.”

A megkönnyebbülése tapintható volt.

“Köszönöm,” suttogta. “Ma este mindent elküldök.”

Ahogy visszasétáltam az autómhoz, éreztem, hogy a tervem utolsó darabjai a helyére állnak.

Victoria azt hitte, jogi harcokban el tud temetni.

Vége.

Hadd próbálja.

Az igazság az oldalamon állt, és most bizonyítékom volt a csaláskísérletére.

Aznap este, miközben Margaret aktáit néztem, Daniel újra felhívott.

“Anya holnap sürgősségi igazgatósági ülést hív össze,” mondta előzetek nélkül. “Megpróbál pert indítani ellened.”

“Tudom,” válaszoltam nyugodtan.

“Tudod?”

“Mindent tudok, Daniel, beleértve azt is, amit anyád évek óta tervez. A kérdés az, mit fogsz tenni ellene?”

Hosszú pillanatig csendben maradt.

“Mit értesz ez alatt?”

“Úgy értem, csak úgy nézel, hogy ott állsz, miközben ő tönkreteszi azt a céget, amit az apád alapított? Miközben ő mindent leéget, ahelyett, hogy beismerné, hogy tévedett?”

“Milyen választásom van?”

“Mindig van választás,” mondtam halkan. “Csak elég bátornak kell lenned, hogy sikerül.”

Másnap reggel gondosan felöltöztem a kedvenc erőruhámba.

Nem olyan, amit Victoria segített nekem választani, hanem olyat, amit magam vettem, miután elhagytam a Bennett Technologies-t.

Eljött az utolsó felvonás ideje.

Marcus a Bennett Technologies központjának előcsarnokában találkozott, mindketten iratokkal és bizonyítékokkal felfegyverkezve.

Pontosan időzítettük érkezésünket, éppen akkor, amikor a testületi tagok Victoria rendkívüli ülésére gyűltek.

“Készen állsz?” kérdezte, miközben beléptünk a liftbe.

“Készen állok,” erősítettem meg.

Az igazgatótanács elcsendesedett, ahogy beléptünk, Victoria félbefagyott az asztal fejében.

Daniel ült jobbra, Margaret balra.

Mindketten sápadtak, de eltökéltek voltak.

“Mit jelent ez?” követelte Victoria. “Ez egy privát igazgatósági ülés.”