Mosolyogtam, miközben arra gondoltam, mennyit jutottam el attól a naptól a tárgyalóteremben, amikor Victoria megpróbált elnézni, mint egy hobbit, aki üzleti játékos.

Most az ország egyik legnagyobb orvosi technológiai vállalatának igazgatótanácsában dolgoztam.

Az innovációim életeket mentettek, és végre, igazán szabad lettem.

Victoria megtanított nekem egy utolsó értékes leckét.

A siker nem csupán a megfelelő szabadalmakról vagy a megfelelő technológiáról szól.

Arról szól, hogy ismerd az értékedet, és elég bátor legyél harcolni érte.

Ahogy visszafordultam a munkámhoz, észrevettem egy kis csomagot az asztalomon.

Bent egy ismerős tárgy volt, az egyetemi éveimből származó robotfigura, amely elindított ezen az úton.

Vele egy jegyzet is volt Daniel kézírásával.

“Azt hittem, ez a teremtőjé.

Köszönöm, hogy megtanítottad, milyen az igazi üzlet.

D.”

A figurát az asztalomra tettem, emlékeztetve arra, hol kezdtem és milyen messzire jutottam.

Victoria megpróbált leírni, mint egy újabb hobbilistát, de elfelejtette az üzleti szabályok legfontosabb szabályát.