Hátradőltem neki, egy terv formadt a fejemben.

“Szóval várunk.”

“Várunk,” egyezett bele. “Hadd jelentsék be a kilövést. Hadd kezdjék el az IPO folyamatot.”

“Akkor?”

“Aztán pontosan megmutatjuk nekik, kivel állnak a dolguk.”

Ahogy elhagytam Marcus irodáját, könnyebbnek éreztem magam, mint hónapok óta bármikor.

Victoria azt hitte, sarokba szorított, de valójában pontosan azt adta, amire szükségem volt.

Szabadságot hozhatok a következő lépésemre anélkül, hogy állandó megfigyelése lenne.

A telefonom újra megrezegett.

Újabb üzenet Danieltől.

“Anya tudni akarja, hogy átnézted-e már a dokumentumokat. Kérlek, ne nehezítsd ezt.”

Mosolyogtam, miközben a táskámban érintetlenül álló dokumentumokra gondoltam.

Victoria gondosan megalkotott szakítási megállapodása, amely azért készült, hogy csendben és engedelmeskedjek.

“Mondd meg neki, hogy hamarosan választ kapok,” írtam vissza.

Ó, választ adnék Victoria Bennettre.

Csak nem az, akit várt.

A következő néhány hét egy homályos tevékenységben telt.

Egy kis, de modern lakásba költöztem Midtownban, és belevetettem magam a felkészülésbe.

A nap folyamán ügyvédekkel, befektetőkkel és potenciális partnerekkel találkoztam.

Éjszaka átnéztem a kutatásomat, hogy meghatározzák, mely technológiák voltak a legfontosabbak a Bennett közelgő indításához.

Victoria közben nem vesztegette az időt, hogy bejelentse a távozásomat.

A sajtóközlemény pontosan azt mondta, ahogy jósoltam.

“A Bennett Technologies bejelenti az új R&D vezetőségeket. Margaret Phillips az innovációs részleg vezetője, miközben a vállalat a növekedésre készül.”

A cikk széles körben idézte Victoria-t, dicsértve Margaret friss nézőpontját és erős üzleti érzékét.

A nevem egyszer sem került szóba, mintha a hat év hozzájárulásaim soha nem is léteztek volna.

Daniel továbbra is írt és hívott, az üzenetei egyre aggódóbbak lettek, ahogy távolságot tartottam.

Visszaköltözött a szülei kastélyába Buckheadben.

Ideiglenesen, állította.

De mindketten jobban tudtuk.

“Erről beszélnünk kell,” mondta, amikor végre felvettem az egyik hívását. “Rólunk.”

“Nincs sok miről beszélni,” válaszoltam, semleges hangon. “Anyád hozta meg a döntését. Te azzal hoztad meg a sajátodat, hogy nem harcoltál vele.”

“Mit kellett volna tennem, Liv? Ő a vezérigazgató.”