“Ideje megmutatni nekik, milyen egy igazi üzlet.”

Elővettem a saját telefonomat, és megnyitottam az e-mailt, amit hetekkel ezelőtt készítettem.

Egy kattintás, és Victoria Bennett gondosan megalkotott tervei elkezdtek összeomlani.

“Küldd el,” mondtam.

Az e-mail minden jelentős technológiai kiadványnak, minden Bennett Technologies-t követő elemzőnek és minden befektetőnek eljutott, akit meghívtak a mai előadásra.

“A szabadalmi tulajdonos megkérdőjelezi a Bennett Technologies új termékcsaládhoz való jogát. Olivia Foster bejelenti az összes technológiai licenc felülvizsgálatát.”

A reakció azonnali volt.

Az élő közvetítésen néztem, ahogy a telefonok rezegni kezdenek a közönségben.

Victoria még beszélt, de az emberek abbahagyták a figyelmet, arcuk a képernyők közé temetve volt.

Aztán Sarah Chen ismét felállt, félbeszakította Victoria-t a mondat közepén.

“Bennett asszony, most kaptunk egy nyilatkozatot Olivia Fostertől, amelyben azt állítja, hogy a Bennett Technologies szabadalmainak használatára vonatkozó engedélye 3 hónapon belül lejár, még a tervezett termék bevezetése előtt. Megszólnál hozzá?”

Victoria arcán lévő kifejezés minden megaláztatási pillanatot megért, amit átéltem.

Egyszer egyszer a nagy Victoria Bennett szóhoz sem jutott.

És ez csak a kezdet volt.

A bejelentésem utáni káosz pontosan azt eredményezte, amire számítottam, és még több.

Victoria megpróbálta kontrollt tartani a helyzet felett, de a kár már megtörtént.

A befektetők már elhagyták a prezentációt, telefonokat a fülükhöz nyomva, miközben felhívták a brókereiket.

Margaret mozdulatlanul állt a színpadon, gondosan begyakorolt beszédét elfelejtette.

Becsuktam a laptopomat, és elégedett mosollyal Marcushoz fordultam.

“Mennyi idő alatt hív?”

Megnézte az óráját.

“A temperamentumát tekintve? Három, kettő, egy…”

A telefonom felvillant Victoria számával, pont a célra.

“El kéne venned,” tanácsolta Marcus, már a jegyzetfüzete után nyúlva. “Ne feledd, minden szó most már számít.”

A harmadik csörgésnél válaszoltam, professzionális és nyugodt hangom maradt.

“Szia, Victoria.”

“Mit képzelsz, mit csinálsz?” sziszegte, végre összetörve a higgadtsága. “Fogalmad sincs, mit tettél?”

“Valójában igen,” válaszoltam. “Védem a szellemi tulajdonjogaimat. Nem ezt tanítottad nekem az üzletről? Mindig védd meg a vagyonodat.”