De az a Daniel valahol eltűnt az esküvőnk napja és a pénzügyi igazgatói előléptetése között.

Amikor elértem az irodámhoz, a hamarosan egykori irodámba, már dobozokat találtam az ajtó mellett.

Még csak nem is várták meg, hogy elfogadjam a feltételeiket.

Tipikus Victoria, mindig azt feltételezve, hogy eléri a saját akaratát.

Utoljára leültem az íróasztalomhoz, ujjaimat végigsimítva a sima felületen.

Nem így képzeltem el az utolsó napomat.

Mindig azt hittem, amikor elmegyek, az én feltételeim szerint lesz. Talán saját céget alapítsak, vagy új kihívást vállaljak.

Ehelyett egy olyan nő taszított, aki sosem fogadott el, soha nem tekintett másnak, mint kellemetlenségnek.

A tudós, aki valahogy csapdába ejtette a fiát a házasságba.

A számítógépem egy új e-mail érkezett Victoria-tól.

Természetesen.

“A HR segít a kilépési folyamatban. Kérjük, minden céges anyag a helyszínen maradjon. A személyes tárgyakat postán küldjük el, miután a biztonságiak átengedték őket.

Üdvözlettel,

Victoria Bennett

Vezérigazgató, Bennett Technologies.”

Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek.

Tényleg azt hitte, mindent kézben tart.

Valószínűleg már megírta a sajtóközleményt, amely bejelentette Margaret előléptetését, és egy izgalmas új vezetésről és friss nézőpontokról szóló történetet szőtt.

Kinyitottam a fiókomat, elővettem egy kis USB meghajtót, amiről Victoria nem is tudott.

Rajta volt minden, amire szükségem volt.

Szabadalmi kérelmem másolatai, e-mailes nyomok, amelyek bizonyítják, hogy tulajdonom a kulcsfontosságú technológiáknak, és minden áttörést dokumentáltak, amelyeket gondosan megőriztem az egyéni jogaimat.

Victoria annyira koncentrált, hogy kitaszítson engem, hogy elfelejtett egy kulcsfontosságú részletet.

Sosem adtam át a szabadalmaimat a Bennett Technologies-nek.

Engedélyezték a technológiámat, igen, de az alap szellemi tulajdon az enyém volt.

Épp akkor tettem a meghajtót a zsebembe, amikor kopogtak az ajtómon.

Daniel ott állt, kényelmetlenül érezve magát tökéletesen szabott öltönyében.

“Liv,” mondta halkan, használva azt a becenevet, amit hónapok óta nem használt. “Sajnálom. Próbáltam beszélni vele, de tudod, milyen lesz.”

Rá meredtem, igazán a férjemet néztem először hosszú idő óta.