– Patricia – mondta Charles, miközben az íróasztalhoz lépett, és letette a hivatalos iratokat. – Egy új riasztószerelő húsz percen belül itt lesz. Új kódot kapsz, amit csak te ismersz. A zárakat azonnal kicserélik a bejárati ajtón és a hátsó teraszon is. A banki papírokat pedig hétfőn véglegesítjük az irodámban. A négyszáznyolcvanezer dollár biztonságban van. Nem kell többé aggódnod a rezsi, az adók vagy a ház fenntartása miatt. Bármit megengedhetsz magadnak.

Ránéztem az öreg barátomra, és a szemem sarkában végre megjelentek az első könnycseppek. De nem a bánat könnyei voltak. A megkönnyebbülés könnyei voltak.

– Köszönöm, Charles. Harold… Harold tényleg mindenre gondolt, ugye?

Charles elmosolyodott, azzal a meleg, bölcs mosollyal, amit csak az évtizedek adhatnak meg.

– Harold jobban szeretett téged, mint a saját életét, Pat. Tudta, hogy a világ néha kegyetlen, és tudta, hogy a legmélyebb sebeket mindig azok ejtik rajtunk, akiket a legjobban szeretünk. Nem hagyta volna, hogy bárki elvegye tőled azt, amiért egy életen át küzdöttél. Még a saját fia sem.

Miután Charles is elment, és a lakatos végzett a munkájával, egyedül maradtam a házban.

Kimentem a garázs elé. Leültem a betonra a kartondobozok mellé, és elkezdtem kicsomagolni őket.

Egyenként vettem ki Harold holmijait. A régi horgászbotokat, a kézzel faragott fa csalikat, a jegyzetfüzeteit, amelyekbe a dagály idejét írta fel ceruzával, a kopott bőrkötéses lexikonokat, amiket esténként olvasott a lámpa mellett. Mindent visszahordtam a házba.

A kagylós tálat nem lehetett megmenteni – három darabra tört a kövön. De a legszebb darabokat összeszedtem, lemostam róluk a port a konyhai csap alatt, és kitettem őket az ablakpárkányra, pontosan oda, ahol a délutáni napfény megvilágította őket.

Aztán felvettem a földről a fehér len ingemet.

Bevittem a mosókonyhába. Hideg vízzel és szappannal dörzsöltem ki belőle a kávéfoltot, pontosan úgy, ahogy negyven évvel ezelőtt mostam a kisfiam sáros ruháit a folyóparton. Kiteregettem a teraszra a szélbe. A fehér anyag lágyan lebegett a sós tengeri levegőben, tisztán, folttalanul.