Nem a közönség udvarias csendjét, aki egy előadóra vár, hanem azok döbbent csendje, akik belépnek egy terembe, és találtak valamit, amire nem voltak felkészülve.

Sterling körülbelül négy másodpercig beszélt, miután a ponyva leemelkedett, mielőtt észrevette, hogy elvesztette a szobát.

Aztán megállt.

Az első sorban Harlan Gentry felállt a székéből.

Nem állt fel gyorsan.

Úgy emelkedett, ahogy a magas férfiak is felállnak, amikor szándékosan próbálnak feltenni.

Nem sietős. Teljes magasságban. Olyan nyugalommal, ami éppen azért vonzza fel a figyelmet, mert annyira kontrollált.

Nem nézett Sterlingre.

Nem nézett a modellre, a plakátra, sem a hirtelen bizonytalanná vált befektetők sorára körülötte.

Noah-ra nézett.

A fiú levelet írt.

Láthattad már 20 lábról is, ha tudnád, mit keresel.

A ceruza óvatos szöge. Ahogy az egész teste körbegörbült a papír körül, mintha védené.

A betű nagy, kissé egyenetlen volt, és egyértelműen N betűvel szerepelt.

Harlan Gentry sokáig nézte azt a levelet.

Aztán visszaült, és nem vette le a szemét az udvar hátsó sarkáról.

Lee Harmon abbahagyta a jegyzetfüzetébe való írást.

A tolla még mindig a kezében volt, de nem mozdult, mert ugyanazt nézte, amit mindenki más.

A ponyva lazán ringatózik a szélein. A gyerekek nem voltak zavarva a tölgyfa alatt. Az idős asszony a hátsó verandán, aki nem mozdult el a helyéről, és nem tűnt meglepődve ezen az egészen.

Aztán egy fehér SUV, amelynek ajtapanelén Georgia állami pecsétje volt, a Wisteria Lane-re fordult, és lassított megállni a bejárati kapunál.

Két kitűzővel rendelkező ember lépett ki.

Sterling Whitfield hangja, amikor újra elindult, körülbelül négy hanggal magasabb volt, mint korábban.

A két ember, aki belépett a bejárati kapumon, nem volt egyenruhában.

Olyan üzleti alkalmi ruhát viseltek, amit a kormányzati alkalmazottak viselnek, amikor közelíthetőnek akarnak tűnni, de mégis komolyan veszik őket.

Sötét nadrág. Tsemelt ingek. Laminált jelvények a mellzsebükre voltak rögzítve.