A garázsban talált levél nem a tragédiánk kezdete volt, hanem a felszabadulásunk ára. Át kellett mennünk a sötétségen, szembesülnünk kellett a félelmeinkkel és a családi titkokkal ahhoz, hogy végre valódi, megingathatatlan otthont teremthessünk.

— Apa! — kiáltott le Lily a hintáról, miközben a nevetéstől tündökölt az arca. — Gyere, lökj rajtam egyet!

Lekaptam a poharat az asztalról, felléptem a fűre, és odaléptem mögé.

— Felkészültél a repülésre, Lily? — kérdeztem mosolyogva.

— Mindig, Apa! — felelte.

Megragadtam a hinta kötelét, és meglöktem. A lányom magasra szállt a napfényben, és én tudtam, hogy többé senki, semmilyen vihar nem veheti el tőlem.

VÉGE