Lily mély lélegzetet vett. Éreztem, ahogy a kis teste teljesen ellazul a karjaimban. Az a feszültség, amit egy éven át hordozott a kis vállain, végre feloldódott.
— Apa? — suttogta.
— Igen, kicsim?
— Szeretem ezt a házat. És téged szerettelek a legjobban.
A könnyek, amiket egész nap fojtogattam magamban, végre utat törtek. Átkaroltam a lányomat, és olyan szorosan öleltem, ahogy csak bírtam.
A szembesülés
Három héttel később került sor a bírósági meghallgatásra a távoltartási végzés ügyében.
A megyei bíróság folyosója hideg és csendes volt. Amikor megérkeztünk David Lawsonnal és Michaellel, Evelyn már ott ült a padon. Mellette két méregdrága öltönyt viselő ügyvéd ült, a kezükben vastag aktákkal.
Evelyn elegáns volt, mint mindig: sötétkék kosztümöt viselt, a haja tökéletesen be volt lőve, de amikor meglátott minket, az arca eltorzult. A tekintete végigsiklott rajtam, majd Michaelre szegeződött. A gyűlölet és a csalódottság, ami a szeméből áradt, szinte fizikai fájdalmat okozott.
— Michael… — mondta Evelyn, miközben felállt. A hangja hűvös volt és parancsoló. — Hogy volt képed idejönni? Azt hittem, megegyeztünk.
Michael nem hátrált meg. Lépett egyet előre, pontosan mellém állva.
— Nem egyeztünk meg semmiben, Evelyn — mondta Michael, és a hangja meglepően stabil volt. — Megzsaroltál. Kijátszottál a saját testvérem ellen. De vége van. Nem fogom tovább segíteni a te beteges bosszúdat.
— Bosszú?! — csattant fel Evelyn, teljesen elveszítve a hűvösségét. — Én meg akarom menteni a lányom gyermekét! Daniel tönkreteszi őt! Sarah meghalt miatta, és most Lilyt is…
— Elég! — léptem előre, és a hangom betöltötte a folyosót.
Evelyn rám nézett. Az arca megrándult.
— Sarah a betegsége miatt halt meg, Evelyn — mondtam csendesen, de olyan erővel, amit még soha nem használtam vele szemben. — Egy szörnyű, kegyetlen betegség miatt, amit sem te, sem én, sem a világ összes pénze nem tudott meggyógyítani. Én az utolsó pillanatig fogtam a kezét. Ott voltam vele, amikor elaludt. És ahelyett, hogy együtt gyászoltuk volna őt, te engem okoltál, mert könnyebb volt engem gyűlölni, mint elfogadni a veszteséget.
