– A szerződés 8. pontja kimondja – folytatta David, és szinte hallottam, ahogy a tolla hegyével megkopogtatja az asztalt –, hogy Owen személyes felelősséget vállal a Caldwell Enterprises meglévő, 4,2 millió dolláros forgóeszközhitelének visszafizetéséért, amennyiben a társaság tőkemegfelelése 2027 első negyedévére a kritikus szint alá süllyed. És van itt egy apró melléklet, Grant. Egy engedményezési nyilatkozat. Owen a házasságkötés napjával lemond minden lehetséges jövőbeni örökségi igényéről az édesapja, azaz a te magánvagyona felé, és az esetleges örökrészét előzetesen átruházza a Caldwell Trust javára, cserébe egy jelképes, százezer dolláros üzletrészért Richard cégében.
A garázsban halálos csend támadt. Csak a sarokban álló fagyasztó halk kompresszora zümmögött.
– Vagyis – mondtam, és a szavak lassan, nehezen formálódtak a számban –, Richard Caldwell tönkrement. A lánya fényűző életmódja mögött nincs fedezet. Breannát hozzákötik a fiamhoz, mert azt hiszik, Owen mögött ott áll az én szállodáim, az ingatlanjaim és a befektetési alapom vagyona. De mivel engem nem tudnak irányítani, ki akarnak zárni a képből. Eltüntetnek az esküvőről, nehogy kinyissam a számat a vendégek előtt, és a fiammal aláíratnak egy papírt, amivel ő viszi el a balhét a csődért, miközben az én vagyonomat zálogként használják a hitelezőiknél.
– Pontosan ez a terv – felelte David. – És Owen nem tudja. A dokumentum preambuluma úgy van megfogalmazva, mintha ez egy kölcsönös családi védelmi megállapodás lenne, amely „megvédi az új párt a külső pénzügyi követelésektől”. Ha Owen aláírja holnap tizenegykor, anélkül hogy látná a könyvelést, a felesége családja hétfő reggel benyújtja a bankhoz, és a te fiad egyetlen tollvonással négymillió dolláros adósságcsapdába kerül.
– Meddig érvényes a szálloda foglalása? – kérdeztem halkan.
