A szobában lévő okostelefonok irányt váltottak. Néhányan, akik lelkesen felvettek szórakoztatásból — akik alig várták, hogy megragadják a bálkirálynő által ismét megalázott szánalmas kitaszítottat — hirtelen Chloe-t filmezték bizonyítékként. A kegyetlen nevetés, ami pillanatokkal korábban tört ki, eloszlott, helyét egy halk, zavart suttogás zümmögött.
Chloe a férjéhez fordult, összevonva a szemöldökét. “Preston, mi történik?”
Nem nézett rá. Ez volt az este első igazán lenyűgöző eseménye. Továbbra is bámult engem, olyan fáradt intenzitással, mint egy kétségbeesett férfi, aki egy zárt vészkijáratot bámulna, miközben az épület lángokban omlik körülötte.
“Eleanor,” mondta, erőltetett karizmatikus mosoly, ami jóval azelőtt elhalt, hogy elérte volna a szemét. “Fogalmam sem volt, hogy ma este részt veszel a találkozón.”
“VoNem kérdeztünk,” mondtam folyékonyan, semleges hangon.
Chloe pislogott, és ránk nézett vissza. “Várj. Ismeritek egymást?
Preston hangosan nyelt egyet. Az egyedi szmokingja hirtelen két számmal túl nagynak tűnt, a gallérja majdnem megfojtotta.
“Három hónapja próbálunk időpontot szerezni Ms. Vance-hez,” mondja.
Ez a mondat erősebben talált el, mint bármely fizikai csapás.
Halálos csend telepedett a bálteremre. A vonósnégyes mintha érzékelte volna ezt a gravitációs változást, és egy ütem közepén megállt. Chloe hízelgő baráti köre abbahagyta a mosolyogást. Valaki, a hatalmas pezsgőszökőkút mellett, suttogta: “Várj, az Eleanor Vance?” Egy másik, halkan, de nyugodtan visszhangzó hang válaszolt: “Vance Vanguard? A manhattani magántőke-cég?
Nem fordultam meg, hogy figyeljek rájuk. Teljesen Chloe-ra szegeztem a szemem, mert ez a pillanat kettőnké tartozott. Ezt a jelenetet tíz évvel korábban építette fel minden nevetéssel, minden lökéssel a folyosón, minden kegyetlen suttogással, minden könnyekkel átitatott naplóm, amit nyilvános látványossággá tett.
Most már a házban kellett állnia, amit épített.
Preston óvatosan közelebb lépett, megnyugtató mozdulattal felemelte a kezét. “Ms. Vance, ma este szigorúan informálisnak kellett volna lennie. Egy nyugodt megbeszélés. Ha tudtam volna…