5. FEJEZET: AZ UTOLSÓ KÉRÉS
A negyvenedik emeleti privát fogadóteremben Callum állt az ablaknál. Úgy nézett ki, mint aki egy hete nem aludt. A borotválatlan arca, a gyűrött inge és a véreres szemei éles ellentétben álltak azzal a magabiztos, elegáns férfival, aki előző este még a válási papírokat nyújtotta át nekem háromszáz ember előtt.

Amikor beléptem és az ajtó halkan kattant mögöttem, összerezzent, majd felém sietett.

– Sloane! Hál’ Istennek… – megpróbálta megfogni a kezemet, de hátraléptem egy lépést, és a karomat összefontam a mellkasom előtt.

– Maradj ott, Callum. Öt perced van.

Megállt, a karjai erőtlenül hullottak le a teste mellé.

– Kérlek, Sloane… tudom, hogy mit gondolsz. Tudom, hogy azt hiszed, mindent megterveztem. De a dolgok kicsúsztak a kezemből! A cég óriási bajban volt már akkor is, amikor elvettelek! Nem mondhattam el neked… a büszkeségem nem engedte!

– A büszkeséged? – kérdeztem halkan. – Az engedte a büszkeséged, hogy egy másik nőt tarts a cég pénzéből? Hogy egy 186 000 dolláros nyakéket vegyél neki, miközben a cég varrónőinek a túlóráit sem akartad kifizetni a múlt hónapban?

– Vivian semmit sem jelentett! – kiáltotta, s a hangja megtört. – Csak egy eszköz volt! Az apja befolyásos a bankszektorban, azt hittem, rajta keresztül új hiteleket szerezhetek! Az egész csak egy játszma volt, hogy megmentsem az Ashford Luxe-ot!

Ránéztem, és megdöbbentett, hogy még mindig képes hazudni. Még most is, amikor minden kártyája az asztalon hevert, próbált egy újabb történetet kitalálni, egy újabb szerepet eljátszani.

– Callum, az apja egy nyugdíjas fogorvos Queensben – mondtam szárazon. – Vivian Cross soha nem rendelkezett banki kapcsolatokkal. Egy egyszerű modell volt egy kis ügynökségnél, amíg össze nem futottál vele egy bárban. Minden egyes háttérellenőrzést elvégeztem róla. Pontosan tudom, kicsoda ő. És pontosan tudom, ki vagy te.

Callum arca megdermedt. Rájött, hogy nincs több kiskapu. A falak bezárultak körülötte.