– Kérem, Miss Cross, maradjon még egy kicsit – szólt utána Julian Maddox rendíthetetlen udvariassággal. – Kár lenne lemaradni a desszertről. Különösen azért, mert a nyakában lévő desszert ára még nem teljesen rendezett.
Julian felemelt egy bőrmappát, kivett belőle három A4-es méretű fényes papírt, és átadta őket a bálterem legközelebbi asztalánál ülő bankároknak – az Ashford Luxe két legnagyobb hitelezőjének.
– AL-7721-es számú számla – mondtam, miközben lassan felálltam a helyemről. Kisimítottam az egyszerű, mélykék selyemruhámat, amelyet Margaret „visszafogottnak és unalmasnak” nevezett a vacsora előtt. – Dátum: szeptember 14. Kibocsátó: Van Cleef & Arpels, Ötödik sugárút. Tétel: ‘Midnight Constellation’ egyedi tervezésű gyémánt és platina nyakék. Összeg: 186 000 amerikai dollár. Fizetési mód: Ashford Luxe Corporate Platinum kártya, amelynek engedélyezője Callum Ashford vezérigazgató. A könyvelésben szereplő leírás: Üzleti reprezentáció és nemzetközi partnerkapcsolatok ápolása.
A teremben ülők közül valaki halkan felhördült. A New York-i Kereskedelmi Bank elnöke, aki Callum jobb oldalán ült, felvette a szemüvegét, átvette a számlát Julian kezéből, és alaposan megnézte. Az arca azonnal elkomorult.
– De ez még nem minden – folytattam, és Callum felé léptem. Nem volt rajtam gyűrű; a három évig hordott platina karika ott hevert a fekete mappán, hidegen és élettelenül. – A számlához csatolt szállítólevélen a szállítási cím nem a cég székhelye volt, és nem is valamelyik nemzetközi ügyfél irodája. A szállítási cím a Mercer Street 42. szám alatti penthouse volt. Az a lakás, amelyet Callum három hónapja bérelt ki – szintén az Ashford Luxe leányvállalatán keresztül – Miss Vivian Cross nevére.
– Honnan… honnan vetted ezeket? – nyöszörögte Callum, s a szemeiben a düh helyét átvette a vak pánik. – Ki törte fel a rendszert? Feljelentelek ipari kémkedésért! Pierce, azonnal hívd a rendőrséget!
Nagyapám elnevette magát. Ez a nevetés mély volt, gúnyos és megsemmisítő.
