A szövetségi adatvédelmi törvény lehetővé teszi, hogy a beteg ezt kérje.

Még mindig meglátogathatnának. Egyszerűen nem tudtak a hátam mögött frissítéseket szerezni.

Van oka annak, hogy ez egyszerű volt.

Az ügynök csak akkor hoz döntéseket, ha a beteg nem tudja maga meghozni őket.

Tudnék.

Dr. Riley ezt írta előző este.

Roda bezárta a tollát.

Aztán habozott.

“Tudnod kellene,” mondta. “A fiad ma reggel 8:15-kor hívta a paliotatív ellátást. Családi találkozót kért.”

10-kor egy másfajta orvos lépett be.

Dr. Anakah Sunberg szerkezeti szívspecialista volt, ami azt jelentette, hogy fűrész nélkül javította a szelepeket.

Kicsi és gyors volt, talán 50 éves, rövid ezüstfonatban volt a haja és a padlón nyikorgó sportcipők voltak.

Felhúzta a széket a párnámhoz, és hozzám beszélt, nem a szobához.

A menüm hátulján egy tollal magyarázta el.

Egy új szelep szorosan összehajtott egy vékony csőben. A jobb lábam tetején lévő nagy artérián keresztül a szívemig ment, majd a régi szelepen belül nyílt ki, mint egy esernyő.

Könnyű altatás, egy-két óra az asztalon.

“Egy olyan személynek, mint te, a komoly kockázat körülbelül 2-3% van,” mondta. “A semmit sem csinálni kockázata Dr. Sweeney mondta önnek. A következő lépés pedig ma délután CT-vizsgálat, hogy megmérjék az artériáidat. A szívsebésznek is meg kell vizsgálnia. A medicare-hez kettőnk kell.”

Megérintette a tollat.

“Ha a CT együttműködik, csütörtökön 7:30-kor.”

Hosszú ideig néztem a rajzot.

Eszembe jutott egy Toledóban lévő jegyzetlap, amely Arland kezében volt, ahogy felém tolja.

“Senki sem töri fel a mellkasom?” kérdeztem.

Megrázta a fejét.

“Senki sem tör meg semmit. Jobb combartériá. Lesz egy bélyegméretű kötésed.”

Valami meglazult a mellkasomban.

Ennek semmi köze nem volt a szelephez.

Aláírtam a CT-re, és a kezem stabilabb volt, mint vártam.

Amikor elment, a szoba nagyobbnak tűnt.

11:20-kor magassarkúkat hallottam a folyosón.

Gyors, élénk, magabiztos magassarkú, ami nem a nővérek egyiké.

Ismertem azt a sétát.