Kinyújtotta nekem az újságot, én pedig a saját verandámon olvastam.

Loretta vasárnapi asztala.

Anyák napja.

Brunch doboz 85 dollár.

Mázas sonkás tálca 95 dollár.

Kókusztorta 42 dollár.

Szombaton, május 9-én, 10 és dél óra között a konyhánkban, az Alder Lane 418. címen érkezik.

A címem.

A konyhámban.

Az alján nagyobb betűkkel:

Most nyári esküvők, zuhanyzások és ballagásokat foglalok.

Az első esküvőnk, 140 vendég, június 13-án.

Három fotó volt.

Az első egy mázas sonka volt egy pöttyös kék serpenyőben, amelynek egyik sarokban horpadás volt.

A második a fehér csempe hátlapom, kis kék kerettel, amit tegnap Tanner készített.

A harmadikban, a kép szélén, egy kék gingham ujj és egy kis piros fonal látszott.

Anyám köténye a karomon.

“Mrs. Burroughs,” mondtam, “ebben a házban nincs étel eladásra, és itt senkit sem hívnak Loretta.”

Rám nézett, aztán a papírra, és az arca megváltozott.

“Akkor ki főzi?”

“Ez,” mondtam, “kiváló kérdés.”

Megengedte, hogy megtartsam a szórólapot.

Az ajtóban álltam, miután elhajtott.

A címem a konyha volt, így én lettem a személyzet.

Átmentem az utcán a szórólaptal, és Florence kinyitotta az iPadjét anélkül, hogy megkérdezték volna.

Ezúttal megnyomtam a kis linket Britney neve alatt.

Megnyitott egy Facebook-oldalt Loretta’s Sunday Table néven.

2026. január 12-én hozták létre, három nappal Loretta munkaidő csökkentése után.

3900 követője volt.

Együtt görgettünk lefelé.

Ott volt a karácsonyi bordasültem anyám porcelánján, felirattal az asztalomon idén karácsonykor.

Ott volt a hálaadási pekándiós pitem.

Ott volt a húsvéti sonka, amit április 6-án posztoltak fel azzal a felirattal: 12 óra a konyhámban azokért az emberekért, akiket szeretek.

12 óra.

Ezek voltak az én óráim.

A tetején, kitűzve, egy március 2-i bejegyzés volt.

Chloe és Logan, június 13., 140 vendég. Az első esküvőnk. Köszönöm, Judith és Robert, hogy bíztatok Loretta asztalában.

És attól a reggeltől kezdve új bejegyzés.

A tűzhelyem.

A háttámmal.

Az ablakom a mosogató felett.