“Ez a logó serpenyője,” mondtam.

Felkötöttem anyám kötényét.

Húsvét óta háromszor mostam.

A mártás folt halványbarna árnyékgá halványult a piros e-n, és úgy döntöttem, így maradok.

A sonkát megszereztük, és mézesszegfűvel és egy kis cirokkal mázoltuk, ami az a rész, amit senki sem talál ki.

Magam készítettem a kókusztortát, mindhárom réteget, ahogy Dot tanította.

Raphael séfje, Andre, megcsinálta a krumpliát, és ugratott a késemmel.

Késő délután Raphael átadta nekem a telefonját.

Ez még egy e-mail volt Lorettától.

Kérjük, tartsd a személyzetet a kóstoló során a szem elől. Mindent magam mutatok be. Köszönöm.

“Mit akarsz, hogy tegyek?” kérdezte Raphael.

“Pontosan ezt csinálod bármelyik kliensért. Tartsd a személyzetet a konyhában.”

Mosolygott.

“És a kártyák?”

“A kártyák minden tányérra kerülnek. Mindig is így tették.”

A kóstolókártyák már krém kinyomtatott volt, a kék serpenyő a sarokban.

Blue Pan Catering.

1991-ben alapították.

Kóstolás a Keer és Dubai esküvőjére.

Szombaton a/4-től 2-ig kezdtek autók behajtani a parkparkba.

A Blue Pan kóstolóteremben egy hosszú dióasztal 12 főre található.

A konyha és a konyha között van egy átvezető ablak fa redőnyvel, ahol a felszolgálók átadhatják a tányérokat.

A tűzhelyről, félig nyitva lévő redőnyörrel láttam az egész szobát, és senki az asztalnál nem látott sokat belőlem.

Loretta lett az első.

Egy vadonatúj fehér séf zakót viselt, amelyen a szíven kék írással a Loretta vasárnapi asztala volt hímzett.

Mögötte jöttek mindenki más, és én is úgy számoltam őket, ahogy mindig.

Brittany, Garrett, Tanner a telefonjával stabilizátoron, Chloe és Logan, Judith és Robert, Keer, Sharon és Mike Lorettával.

10 vendég.

Garrett megállt az ajtóban.

Visszanézett a téglafalra kint, a festett kék serpenyőre, amelynek sarokban horpadás volt.

Láttam, ahogy a szín eltűnik az arcáról.

“Britt,” mondta halkan. “Ez a hely nem—”

“Most,” mondta Britney, és egy székhez húzta.

Loretta az asztal fejében állt.

Ezt megadom neki.

Gyakorolt.