“Tudod, milyen az anyám élete most?” – mondta.

A Riverside Family Dental január 9-én csökkentette az óráit, heti 20 órát, 19 dollárt óránként.

63 éves, és felveszi a telefonokat azoknak, akik nem néznek rá.

Tudtam.

Januárban Britney megkért, hogy segítsek Loretta bérleti díjában, és kérdés nélkül küldtem 1 200 dollárt.

Azóta senki sem említette, és nem is vártam rá.

“Van egy kifizetett házad és Vincent nyugdíja,” folytatta Britney. “Anyámnak nincs semmije. Szóval igen, azt akartam, hogy legyen egy szép éjszakája, amikor az emberek ránéznek. Ez olyan szörnyű?”

Ez volt a legőszintébb dolog, amit valaha mondott nekem.

Hallom, mennyire szereti az anyját, és hallottam, hogy ez a szeretet mennyit hagyott még másoknak.

“Bármikor szép estét elkaphat,” mondtam. “Nem kaphatja meg az enyémet.”

Britney mélyen lélegzett a telefonba.

Aztán a hangja ragyogó és üzleties lett, az a hang, amit a munkahelyénél, amikor lakásokat bérl.

“És segítesz anyának Khloe esküvőjének ételével. Csak néhány tálcát. Ő kezeli ezt.”

“Milyen esküvői étel?”

“Majd később beszélünk.”

Letette a telefont.

A konyhámban álltam a telefont.

Csak néhány tálca egy esküvőhöz.

Sosem mondták, hogy bárki catering vendége.

Április 10-én, pénteken Loretta jött a verandámra, tartva a tejüveges torta állót.

Nem mosták ki.

A peremen egy szárított kókuszmáz gyűrű volt, és úgy nyújtotta ki, mint egy rakott ételt, amit egy szomszédnak adtak vissza, akinek a nevét elfelejtette.

“Békét akartam kötni,” mondta.

“Be akarsz jönni?”

“Nem, nem maradhatok.”

Úgyis hátranézett a vállam fölött a konyhámra, mint egy nyitott napon vevő.

“Arra gondoltam, jó lenne, ha leírnánk a receptjeid a családnak. A sonkamáz és az a kókusztorta is. Kártyákon.”

“Kártyákon?”

“Egy családi szakácskönyvnek, hogy ne vegyenek el.”

“A receptjeim a kezemben vannak, Loretta. Nem kártyákon jönnek.”

Mosolya összeszedett.

Aztán egy pillanatra valami valós jelent meg rajta.